Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)
II. Daco-román korszak
kultúra megsemmisülésére azonban a legnagyobb csapást a későbben jövő barbár tömegek csoportjai mérték, akik rombolva pusztították azt a keveset is, ami a rómaiak idejéből még megmaradt. E roppant megsemmisülés dacára, Erdély még mindig egyike azon hálás területeknek, ahol a régi római közéletnek és műveltségnek maradványai fellelhetők. Az egykori római gyarmatok helyén az ekevastól, a csákánytól megbolygatott föld sokszor igen becses, a történelemre nézve pedig megbecsülhetetlenül értékes tárgyakat hoz a felszínre. E leletek közt a legtöbb a háztartási, ipari, művészeti körből valók. Orvosi, az orvoslás, vagy a gyógyszerészet történelmével vonatkozásba hozható leletek azonban a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. Miután a Traian-korbeli Hyginus részletesen leírja a tábori kórházakat (valetudinarium), sőt szól a légiókat kisérő orvosokról, gyógyfürdőkről stb., — nem / meglepő, de eseményszámba megy, ha a modern ásatások alkalmával tábori kórházakat tárnak fel, melyekből orvosi eszközök, esetleg gyógyszerüvegek kerülnek ki. Az orvos-történelemmel foglalkozók pedig érthető érdeklődéssel kisérik az ilyen ásatásokat. A római világuralom idejében orvosok mellett a betegeket a kenőcsfőzők (unguentarii, seplasiarii) is kezelték. A különböző helyről való ásatási leletek arról tanúskodnak, hogy a római sereget kisérő orvosokon kívül orvos-speciálisták, s a gyógyszerészi foglalkozáshoz közelálló gyógyszer-speciálítást-készítők is voltak. Dr. Ernyei11 értékes közleményeiből vált ismeretessé az a ritkabecsű gyógyszerészi vonatkozású római eredetű lelet, amelyet Kazay debreceni gyógyszerész mutatott be a XVIII. században. A lelet, melyet 1778. táján Veszprém megye Tapolczafő községében találtak, 5 cm. magas réztáblát képez. A réztáblán egy hajdani gyógyszerész-kolleganőnek cáfolhatatlan emléke van megörökítve, amelyen a következő felírás olvasható: 11 Dr. Ernyei /.: Gyógysz. Értesítő, Budapest, .1898 — 386. 20 ra
