Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)
I. Gyógyszerészet a görög-római korban
diachylon készítése is, amely lényegében teljesen megegyezik a maival. Betegek számára a gyógyszereket ezidőtájt is még maguk az orvosok készítették. Az orvostudományok fejlődésének, valamint a gyógyszerek ható részeinek kinyerése s ezzel célszerűbb előállítására irányuló haladás egyik forduló korszakát jelentette Galenus Claudius (született 131-ben s meghalt 200-ban Kr. u.). A régi római kor e legkiválóbb orvosa Comodus császár udvari orvosa volt. Galenus számos — mintegy 82 — munkát hagyott hátra, melyeket arabs nyelvre is lefordítottak. Az orvostudományok fejlődésének hatalmas előmozdítója volt, olyannyira, hogy elmélete Paracelsus idejéig (XV. század) első szerepet játszott. A még ma is használatos gyógyszerészi műveletek és a legtöbb gyógyszernek elkészítési módja —minők a hatórészeknek a nyersanyagokból vízzel, borral való kivonása, gyógyborok, illatos vizek, elixirek, stb. előállítása — tőle ered és ezeket még ma is az ö nevéről Galeni-készítmények-nek nevezzük. Említést érdemel, hogy Galenus már ezidőben kívánatosnak tartotta, hogy az orvos munkaköre megjelölést nyerjen s külön választassák a gyógyszerkészítőktől, vagyis a gyógyszerészeitől. A gyógyszerészeihez már közelebb állottak az úgynevezett „Pharmacopeusu-ok („Pharmacopei“), „Medi- camentarii“-ik és a „Pharmacotritau-k (gyógyszerdör- zsölők). Tulajdonképpeni gyógyszerészeket a rómaiaknál Oribasius idejében (326—403) lehet találni. Ezek már orvosi rendeletre, tehát előírás szerint készítették a gyógyszereket s nemcsak városokban, hanem a vidéken is feltalálhatok voltak. Az orvosi vények elkészítésével foglalkozókat „Pigmentarius“-oknak (pigmentum = festékbalzsam) nevezték. Polgári tekintélyük e pigmen- tariusoknak oly csekély volt, hogy pl. Theodosius Valentinus császár nyilvános polgári hivatalok viselésétől eltiltotta őket. Később II. Pelagius pápa (578—590) a papoknak tiltotta meg ugyanezen okból a gyógyszerészképzést. Dr. Orient Gyula : Az erdélyi é# bánáti gyógyszerészet története. CM 17
