Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)
VIII. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gyógyszervásárlásai 1626 körül - II. Rákóczi György fejedelem gyulafehérvári gyógyszertárának leltári jegyzéke 1650-ből - Apafi fejedelem
(Ax. Taxi), medve (Ax. Ursi), nyúl (Ax. Leporis), mor- mota (Ax. muris alpini), fóka (Ax. Phoca), liba, (Ax. Anseris), kacsa (Ax. Anatis), vipera (Adeps viperinus), ló nyakának a zsírja. (Ax. colli equi), sőt még az emberzsír is használatban volt. Emberzsír gyanánt árulták a párizsi temetőből kikerült hullaviaszkot. A kivégzett ember zsírja szolgáltatta azonban a legértékesebb emberzsírt, az ,,Adeps hominis“-t. Geiger182 munkájában az emberzsírra vonatkozólag a következőket találjuk: „Axungia hominis, welches von gewaltsam getöteten Menschen genommen werden musste, ist ein etwas festes, weisses, zartes, geruchloses Fett. Es schmilzt bei + 15—18 Grad vollständig und enthält 15 Stearin und 87 Olein.“ Az unguentumos edények nagy része szintén üres. Az „Unguentum de Arthanita“ május Mesue; „Ung. Agrippae“ regis, descriptione Nicolai; „Ung. Anathini“. „Mann kann auch Linimenten und Salben aus Pulver, Honig Oxymellite, Syrup und dergleichen machen, in Form eines Lattwergs.“183 Ilyen készítmények egyikének edénye van felvéve a jegyzékben, természetesen ez is üres volt. Az „Unguentum Aegyptiacum“,184 amely Valerius Cordus szerint a következőképpen készült: „Aeruginis unc. V, Mellis optimi unc. Yx iiii, Aceti for- tis unc. Vii coquantur omnia simul, donee fiat unguentum spissum colore purpuream. Confect ad vulnera antiqua, fistulasque extergit etc.“ „Ung. Arogonu descript Nicolai. 27 féle illatos drogból medvezsírral készült. „Ung. Comitissae“ ugyancsak 24 féle drogból főzték. „Ung. spleneticum“ magistrale valószínűleg Mel- chius185 munkája után készült. 182 Geiger: Pharmaceutische Zoologie. — Heidelberg, 1839. 183 Schröder Dr. Joh.: Pharmacopeia Medico-chymica. — Ulm 1641. 184 Cordus Valerius: Novum Dispensatorium. — Nürnberg, 1598. 185 Melchius Georg: De recta medicamentorum, quorum hodie usus est, parandorum ratione. — Frankfurt, 1657. a* 133
