Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)
VIII. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gyógyszervásárlásai 1626 körül - II. Rákóczi György fejedelem gyulafehérvári gyógyszertárának leltári jegyzéke 1650-ből - Apafi fejedelem
vagy zinkoxyd, vagy ólomoxyd lehetett. Más szerzők leírása után elefántcsont hamujára gyanakodhatunk, Rendszerint a magzat erősítésére és az abortus megakadályozására szolgált. A „Sanguis Draconis“-t (Ördögvér) a „Daemonorops Draco“ gyantájának vérvörös színe után vértől eredőnek hitték. Szédülés és vérzéscsillapítóul használták. A festők gyönyörű és tartós színe miatt képek festésénél alkalmazták. A leltárba felvett ásványi eredetű gyógyszerek számából arra következtethetünk, hogy a bőbeszédű arab- galenusi iskola tanaival szembe helyezkedett Rákóczi György uram udvari orvosa: Ascanius. A gyógyászatnak előrehaladásáról tesz tehát tanúságot az ásványi gyógyszereknek a gyógyszertárakban való tartása. A timsók közül 3 van felvéve leltárunkba (alumen plumosum, crudum és ustum), melyek mint összehúzó hatású szerek voltak használatban. Az „Antimonium crudum“-ot a régi idők során a legkülönbözőbb betegségek ellen használták, úgy külsőleg, mint belsőleg s mérgező voltát is ismerték. „Aeris usti“. „Aes“ régi neve a réznek. A régi gyógyszertárakban a réznek e vegyülete még feltalálható volt különböző elnevezések alatt. „In pharmacopo- lis autem haec passim occurrunt: Aes ustum. Flos aeris, Squama aeris et aerugo“.144 A negyedik csoportban „Viride aeris“ (Flores Viridis Aeris — Aerugo) — a népies nyelven „Griinspan“-nak nevezett — is fel van véve. Ennek a gyógyászatban való alkalmazása még Paracelsus idejéből ered, aki úgy külsőleg, mint belsőleg rendelte.145 144 Corbejus Theodor: Pharmacia simplicium et compo- sitorum bipartita. Frankfurt, 1656. 145 Huser Johannes: Die Bücher und Schriften des Edlen, Hochgelehrten und Bewehrten Philosophen und Medici Philippus Theophrastus Bombast von Hohenheim, Paracelsus genannt. Basel, 1590. „Virtutes Ulceribus Vulneribus Vermibus Oris Ulceribus,“ 112
