Oláh Gyula dr.: Magyarország közegészségügyi viszonyairól (Budapest, 1889)

Előszó

de nem lehetetlen. Az egyik irányban a hatóságok részéről a megfelelő erély és szigor, a másik irányban a szükségesnek mutatkozó intézkedéseknek idejében való megtétele már maga nagyban elősegíti a feladat megoldhatását, sőt helyes intézkedésekkel még a szegénység által előgördített akadályok ellen is sikerrel, eredménynyel lehet küzdeni, csak az kell mindezekhez, hogy a hatóságok és a társadalom illetékes osztályai ne riadjanak vissza a feladat nagyságától, s ne sülyedjenek bele azon veszélyes felfogásba, hogy ha nem lehet egyszerre minden akadályt elhárítani, akkor semmit sem tesznek. A «semmi» és a «minden» között még egy megmérhetetlen nagy tér van, melyet kitartó munkával megfelelő idő alatt át lehet hidalni, de akkor nem szabad pihenő éveket, nem szabad még pihenő napokat sem tartani, hanem lankadatlan szorgalommal kell haladni a czél felé.

Ha hazánkban az általános közegészségi viszonyokat és a közegészségi közigazgatást a mai kor színvonalára akarjuk emelni, ha a mai állapotok és a jogos kívánalmak közötti nagy űrt áthidalni akarjuk, akkor ezen téren hatóságainknak és társadalmunknak azzal a most említett pihenést nem ismerő kitartó munkával és lankadatlan szorgalommal kell a feladat megoldásához fogni. A kitűzött magasztos czél elérését azonban csak úgy és akkor remélhetjük, ha tüzetesen ismerjük közegészségi viszonyaink mai helyzetét, továbbá ismerjük az általános közegészségi állapotok s a közegészségügyi közigazgatás hiányait, és végre ismerjük azon okokat, melyekre a mai állapotok és a ma fenforgó hiányok visszavezethetők. Ezen tényezők ismerete után és azok alapján ki lehet tűzni a működés, a cselekvés végczéljait és meg lehet állapítani a teendők egész munkatervét.

A jelen füzetben elmondottakkal ezen irányban óhajtom én, a rendelkezésemre álló parányi erőhöz mért csekély mérvben, előmozdítani a kitűzött magasztos czél elérhetését. Jól tudom azt, hogy midőn közegészségi állapotaink és közegész-