Oláh Gyula dr.: Magyarország közegészségügyi viszonyairól (Budapest, 1889)
Közegészségügyi viszonyainkról részletesen - Közegészségügy a fővárosban
58 tudni fogja, hogy ő az ilyen szobába nem fogadhat be még hónapos ágyi lakókat is, nem fogja megadni azért a szűk lakásért a mostani magas árat. így megszűnnek a lakásuzsorások mostani nyereséges üzletei, de egyszersmind megszűnnek a zsúfolt lakásokból a fővárosra háramló közegészségügyi mizériák is. A zsúfolt lakások kérdésével együttesen és azonos elvek alapján kell elintézést nyerni a nyári munkások lakásviszonyainak is. A fővárosban történő építkezési munkálatokhoz már kora tavaszszal tömegesen jönnek Budapestre munkások leginkább a felvidéki megyékből, ezek itt maradnak egész a késő őszig s ezen hosszú idő alatt csak nagyon kevésnek van rendes lakása, a legtöbb éjjeli úgynevezett hálásra szokott elvonúlni egyes pálinkamérésekbe, színekbe, pinczékbe, a hol 5 — iokrajczár díjért engedik őket meghálni. Ezekben a helyiségekben azután összezsúfolódik annyi, a mennyi csak ember-ember mellett elfér. Azt, hogy ezeknek a munkásoknak az életmódja és lakviszonyai mennyire ellenkeznek az egészségügyi szabályokkal, leginkább bizonyítja azon körülmény, a miről a főváros mind hangosabban s hangosabban panaszkodik, hogy a felvidéki megyék mily nagy összegű betegápolási költséggel tartoznak a fővárosi közkórházaknak. Alig van ezek között a munkások között olyan, a ki itt tartózkodásának ideje alatt a fővárosi közkórházakba bele ne kerüljön; pedig azok a munkások mind mint erős, egészséges, munkaképes emberek jönnek a fővárosba s a fővárosi hatóságok ide vonatkozó indolentiája folytán válnak azok az erős, egészséges, munkaképes emberek kórháztöltelékekké, — mert ha a főváros illetékes hatóságai jobban felügyelnék azokat a helyeket, a honnan ők táplálkoznak, esetleg részükre népkonyhákat szerveznének és tartanának fenn, továbbá ha volnának olyan helyek, a hol ezek a munkások emberhez illő módon meghálhatnának, bizonyára egy tizedrésznyi meg- betegülés sem fordúlna elő közöttük, mint a mennyi így elő- fordúl s akkor nem állanának fenn azok a nagy követelése
