Oláh Gyula dr.: Magyarország közegészségügyi viszonyairól (Budapest, 1889)
Közegészségügyi viszonyainkról részletesen - Közegészségügy a fővárosban
40 követelni a sertéshizlaldák tisztaságát és szagtalanítását. Ha azon hizlaldák legnagyobb részében az állati hulladékok a talajról csak lapáttal szedetnek fel, — az ilyen feltakarítás után a talajnak felmosását most még követelni nem is lenne czél- szerű, mert a terület csatornázva nem lévén, a felmosás alkalmával keletkező szenyvizet nem lehetne elvezetni — s legfölebb ezekből egy nagy bűzös mocsárt képeznének ; — de ha a csatornázás elkészül, akkor a lehető legnagyobb tisztaságot, a talajnak naponta legalább egyszer való jó felmosását — lehetne megkövetelni, a felmosás után pedig a talajt szagtalanítani kellene. A szagtalanítás, vagy közönséges kifejezéssel élve fertőtlenítés ellen is aggodalomteljes kifogások emeltetnek. Előadják, hogy a karból megmérgezi a sertéseket s minden kigondolható, de mindig alaptalan kifogásokkal tiltakoznak a sertésállások fertőtlenítése, illetve szagtalanítása ellen. Pedig hát szagtalanítani nem csak karbollal lehet. A sertésszállások talajának szagtalanítására legalkalmasabb szer a vasgálicznak io °/0-os oldata. Az nem mérges hatású, idegen szagot nem terjeszt, csak a sertéstrágya bűzét fojtja el -—- s a végeredményben még azt sem kell felejteni, hogy a sertés egészségére, fejlődésére, hizására is sokkal előnyösebb a tiszta levegő, mint a trágya-bűz. Meg kell még itt említenem, hogy a kőbányai sertéshizlaldák mai kezelése a talajfertőzést is nagy mértékben előmozdítja. Szomorúan bebizonyította ezt néhány év előtt azon eset, midőn a kőbányai egyik hizlaldában egy állandóan használatban volt kút tisztítása alkalmával a kútban volt fojtó gáz miatt a munkások életveszedelembe jutottak. Az a fojtó gáz a fertőzött talajból jött a kútba. Ezen talaj fertőzésnek a kőbányai homok, tehát laza talajban való tova terjedését a hatóság az által akadályozhatja, ha a hizlalóhelyiségek talajának mikénti elkészítését is szabályozza. Kezdetben a sertéshizlaldák még téglával sem voltak kirakva, most van már téglaburkolat, de a tégla közötti hézagok mind a kellő tisztántarthatást nehezebbé teszik, mint a talajfertőzésnek alkalmas útjai. Szükséges tehát a kérdést akként
