Oláh Gyula dr.: Magyarország közegészségügyi viszonyairól (Budapest, 1889)
Közegészségügyi viszonyainkról általában
26 Vármegyei főorvosok hivatalnokok legtöbbje oly sokat mulaszt kötelességeiből, hogy a mit megtesz, az szigorúan véve még azt a silány javadalmazást sem éri meg. Azért a járásorvosi állás jelentőségét és nagy fontosságát nem abból kell megitélni, a mit a mai járásorvosok a mostani silány javadalmazások mellett teljesítenek, hanem abból, a mit a közegészségügyi törvény rendelkezése értelmében teljesíteniük kellene. Ha a járásorvosok a törvény által rájuk bízott működési körben kellőképen eljárnának, illetve eljárhatnának, bármily anyagi viszonyok legyenek is egyébképen hazánk népessége közt, de legrövidebb idő alatt a helyzet tetemes javulása okvetlenül bekövetkeznék. így azonban évről-évre maradnak a teendők elvégzetlenül és a régi állapotokhoz képest a javulás mondhatni csak azon lassú lépésben történik, a mely lassú lépést a czivilizáczió fokozatos haladása idéz elő. Hasonló körülmények forognak fenn a vármegyei főorvosokra vonatkozólag. Ismerem nagy részét Magyarország vármegyei főorvosainak, tudom, hogy köztük nagyon sok a buzgó tevékeny hivatalnok. De az ismét a helyzetből és az adott viszonyokból következik, hogy még a legbuzgóbb tevékenység is megzsibbad ott, a hol az egész szervezetnek összhangzatos működését nem tapasztalhatja. A főorvos bizonyára a legszívesebben megtenne kötelességei teljesítésében mindent, de ha azután a végrehajtásnál egyfelől a járások és járási orvosok, másfelől a községi és körorvosok, továbbá a községi elöljáróság részéről nincs meg az ennek megfelelő tevékenység, akkor a főorvos legbensőbb buzgalma és jóakarata is meddő és eredménytelen marad. Pedig vannak még olyan vármegyék is, a hol a főorvos buzgalma sem valami túlságos. Ott azután nagyon természetesen felülről sincs azon ellenőrzés, a mely legalább a hanyatlást megakadályozná. A vármegyei főorvosokra szintén áll az, a mit fentebb a járásorvosokra vonatkozólag mondottam. A vármegyei főorvosok javadalmazása is oly hiányos, annyira nem a mai kor keretébe illő, és a mai administrativ elveknek és követelményeknek megfelelő, hogy valójában még azt sem
