Oláh Gyula dr.: Magyarország közegészségügyi viszonyairól (Budapest, 1889)
Közegészségügyi viszonyainkról általában
17 szersmind a teendő intézkedésekre nézve szakszerű javaslatot is adni. Ezek szerint úgy a járásorvosoknak, valamint a megyei főorvosoknak a törvény értelmében van annyi feladatuk, hogy az külön-külön mindenik állásnál igénybe veszi egy embernek egész munkaerejét. Az önálló törvényhatóságot képező városokban a főorvos munkaköre és feladata ugyanaz, a mi a megyei főorvosoké, az úgynevezett kerületi orvosoknál azonban már egy állásban összpontosítva van a járásorvos és a községi orvos teendője ; természetes, hogy ennélfogva ezek az orvosok is el vannak foglalva teendőkkel mind a két kezükre. Budapest fővárosban e tekintetben is különleges állapot forog fenn. Itt van városi főorvos és vannak kerületi orvosok, továbbá van az államrendőrségnek főorvosa és vannak kerületi orvosai. Az orvosi személyzet tehát elég nagy, de a teendők halmaza is óriási. Kívánatos, miszerint e teendők akként legyenek szabályozva, hogy mindenik csoport kellőképen ismerhesse a maga kötelességeit. Ez tehát Magyarországon a közegészségügyi administra-' tiónak hatósági beosztása a közegészségügyi törvény értelmében. Mint látszik, e törvény szabályai szerint lehetséges volna akár a legvirágzóbb közegészségi állapotokat létrehozni, — és így ezen törvény nemcsak hogy a mai kornak megfelel, de határozottan mondhatni, hogy ez egy olyan organikus törvény, melynek pontos és teljes végrehajtása előreláthatólag csak évek múlva fog bekövetkezni. Évek múlva akkor, ha a fejlődés szabályszerű és szakadatlan lesz, akkor, ha a hatóságok megtesznek mindent arra nézve, hogy sem visszaesés, sem stagnálás ne álljon be ; hanem ha e tekintetben a hatóságok akár a visszaesést bekövetkezni engedik, akár pedig a stagnálást könnyedén elnézik, akkor ez évek hosszú időkre is elnyúlhatnak, és még soká itt lehetünk a mai állapotok között, a midőn megvan az igen szép organikus törvényünk a közegészségügy rendezéséről, de az végrehajtva nincsen. 2 / ...<
