Oláh Gyula dr.: Magyarország közegészségügyi viszonyairól (Budapest, 1889)
Közegészségügyi viszonyainkról általában
kedések pontos megtartásával e kérdést egészen megoldhatnák. Vannak intézkedések a törvényben a vasúti és hajózási egészségügyre, vannak a kórházakra és a balesetek alkalmával való segélynyújtásra vonatkozólag. Mindezen intézkedések a helyzet és körülmények által igazolt szigorral vannak a kormányzási elvek szerint megállapítva. A járványok és ragályokra vonatkozólag oly rendelkezések vannak, melyeknek megtartásával a hatóságoknak elég mód és alkalom van kezeikbe adva arra nézve, hogy egyfelől a járványok fellépését lehetőleg korlátozhatják, másfelől azoknak terjedését hatékonyan akadályozhatják. A gyógyfürdők, a gyógyszerészeti ügy mind oly kérdések, melyek szintén ezen törvényben nyertek először törvényes megoldást. Ezen törvényes intézkedések végrehajtására a hatóságok el vannak látva szintén a törvény szakaszaiban megállapított hatáskörrel biró szakközegekkel és pedig első sorban az elsőfokú hatóság mellett vannak járási orvosok, illetve városokban kerületi orvosok, a másodfokú egészségügyi hatóság mellett a törvényhatósági főorvos, magában a minisztériumban pedig az adminisztratió részére ott van egy külön szakosztály, — a mennyiben pedig ez ügykörre vonatkozó tudományos kérdések merülnének fel, az ily tudományos szakkérdésekben való véleményezésre az országos egészségügyi tanács van hivatva nyilatkozni. A mi azután a legrészletesehb orvosi szolgálatot illeti, ez szintén megoldást nyer a törvényben akkor, midőn a községi és körorvosok rendszere szabályoztatik. A községi orvosok hivatalos működése és hatásköre rég idő óta ismeretes és szokásos már az országban. A körorvosok intézményét azonban az egészségügyi törvény léptette életbe. A körorvosok nem egyebek, mint a nép orvosai, kik arra vannak hivatva, hogy a betegeket gyógykezeljék és e szolgá-
