Oláh Gyula dr.: Magyarország közegészségügyi viszonyairól (Budapest, 1889)
Közegészségügyi viszonyainkról általában
12 fognak fejlődni a virágzó községi élet feltételei, el jön az idő, midőn a közigazgatás minden ágazatának szálait teljes megnyugvással lehet a községek, illetve községi elöljáróságok kezeibe letenni, de ma még ez csak egy messze jövő képe, egy reménység, mely az emberi géniusz fejlődésének logikája szerint egyszer-valamikor be fog majd következni, hanem még most nem érett a gyümölcs. A ki ismeri hazánkban a községek különböző voltát, a ki volt már részese úgy a népes, nagy, valamint a kis, apró községek beléletének, az tudja azt, miszerint hazánkban a községek számbeli és értelmiségi viszonyai oly nagy arányokban változnak, hogy azokra ma még a közegészségügy első fokú hatóságát általában bízni nem lehet. Azért a törvénynek azon intézkedése, mely ezen első fokú hatóságokat általában a megyékben a főszolgabírói hivatalokra bízta, határozottan a helyzetből és az adott viszonyokból folyó következmény. Majd idővel, ha a községi élet egész általánosságban kifejlődik, ha eljön azon kor, midőn a községi köz- igazgatás úgy értelmiség, mint felelősségérzet tekintetében teljesen megbízható kezekben lesz, akkor semmi sem fogja akadályozni azt, hogy egyéb nagy fontosságú állami érdekeket érintő közigazgatási ágak mellett, a közegészségügy első fokú hatósága is rábizassék a községekre, mert az kétségtelen, hogy a gyors közigazgatás érdekében előnyös lenne, ha az első fokú közegészségügyi hatóság mindenütt helyben volna, de mig ez a községek fejletlen s ennél fogva e tekintetben megbízhatatlan volta miatt nem történhetik, addig a leghelyesebb és legczélszerűbb módon úgy van megoldva e kérdés, a mint azt a törvény megoldotta. A másodfokú hatóságok már kifogás alá nem eshetnek, mert azok egészen Magyarország közéletének már megszokott szervezete szerint, városokban a tanácsra illetve polgármesterre, megyékben pedig a megyei alispánra vannak ruházva. Hogy harmadfokúlag a belügyminiszter intézkedik a közegészségügyi dolgokban, az a dolgoknak természetes következménye.