Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)
III. Szocziális elmeorvoslás
Doge (New-York) úgy találta, hogy asylumának 379 alkoholistája közül 180-an iszákos szülőktől származtak. Martin (Páris) 83 epileptikus gyermek között 60-at talált olyat, kiknek apja vagy anyja alkoholista volt. Magnus Huss kimutatta, hogy a mióta Svédhonban az alkoholizmus ellen törvényt hoztak, a katonai szolgálatra alkalmas hányad fokozatosan növekedik. Jenny Koller (Zürich) iszákos nőknek 79°/o-át, férfiaknak ü9°/o-át találta alkohol által terhelt származásúaknak. Hasonló eredményhez jutottak a börtönorvosok. így Marco a fegyenczek 46j/o-ában mutatta ki a szülők alkoholizmusát. Tarnovszka 150 prostituált nő közül 82°/o-ot talált a szülők alkoholizmusa által megterheltnek. Látjuk tehát, hogy a különböző országok statisztikai adatai megközelítőleg ugyanazon eredményt mutatják, vagyis hogy az inszocziális vagy antiszocziális egyének több mint 50°/o-a iszákos szülőktől származik. De ezen százalékot bátran vehetjük jóval magasabbnak, ha meggondoljuk, hogy az alsóbb néposztályok csak a nagyobb fokú alkoholistát tartják iszákosnak, a ki nemcsak sokat iszik, de sokat részeg is. De megerősítik ezen adatokat az egyes megfigyelések is, a minőket bizonyára mindenki tehet környezetében. Alig van rá példa, hogy nagyobb családu notorikus alkoholistának valamennyi gyermeke ép elméjű legyen. Bieracci két családot figyelt meg, melyeknél a szülők nem voltak terheltek, sem betegek, de iszákosak. Ezen két családban valamennyi gyermek defekt elméjű volt. Demme 10 iszákos házaspár 31 gyermeke közül csak 9 épelméjüt talált, a többi epilepsziás, hydrokephal, gonosztevő, vagy hülye volt. Ha a statisztika ezen adataiból nem is lehet legrövidebb utón következtetést vonni, mert hiszen a szülők alkoholizmusa sok esetben nemcsak okozója, de tünete és továbbadója egy más utón létrejött elfajlásnak, — annyi mégis kétségtelen, hogy a degenerativ tendencziát az alkohol szinte kézzelfoghatókig növeli és hogy az alkoholizmus eddig egészséges szer
