Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)
III. Szocziális elmeorvoslás
Ill Szocziális elmeorvoslás. Az emberi társadalom nem egyénenként, de mint egyetlen test reagál bizonyos kóros tényezőkre és évenként meghatározott számú elmebeteget választ ki magából statisztikai törvényszerűséggel. Mint a hogy minden esztendő meghozza a maga szomorú termését öngj’ilkosságokban, bűntényekben, stb. ép úgy évenkint bizonyos számú ember lesz elmebeteggé. A statisztika ezen rovatának változatlansága feltételezi azon tényezők változatlan fennállását, melyek az elmebetegségre való hajlamositás lappangó vírusát termik meg. Ezen rovatnak esetleges progressiv emelkedése pedig bizonyítja, hogy ama tényezőkben is fokozatos halmozódás áll be. Ám ezen virus sokkal mélyebben fekszik a faj életének faktoraiban és az elmebetegségek legvégső okai rejtettebbek, mint sejtenők. Tulprodukczió, atavisztikus visszacsa- pások, fajtenyésztési zavarok, ellenszenvvel kötött házasságok több nemzedéken át megismételve, rossz terméseket követő Ínséges évek, meganynyi távolabbi tényezői lehetnek az elme- betegségnek. Közelebbi okoknak tekinthetők mindazon körül- mények, melyek az elődök szervezetében mint az egészséget károsító faktorok szerepeltek ; hiányos táplálkozás, túlfeszített munka, alkati idült betegségek, krónikus mérgezések, ezek között első sorban az idült szeszmérgezés, továbbá az elődök organikus fertőzése, végül az előre ment nemzedék szellemi élete, tartós bánat, meddő életküzdelem, nagy csalódások, szenvedések stb.
