Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)
II. Az elmeorvoslás általános irányelvei és eszközei
gyógyintézetet, nem mutat a tervező pszikiatrikus érzékére. Az ekként szerkesztett tébolydák, visszataszitó közösségbe szorítva az össze nem illő betegeket csúnya állapotokat teremtenek, melyeknek talajából burjánzik fel a kén3rszereszközök alkalmazása, a hypnotikumokkal való visszaélés az inveterált czellalakók szóval a társadalomra végleg elveszett elemek ijesztően nagy tömege. Banálissá vált de igaz szólást ismétlek a mikor azt mondom, hogy a tébolydái jelleg, a zsúfoltság elmegyógyintézetben annyi, mint sebészi vagy szülészeti klinikán a sepsis. Ilyen intézetbe a gyógyulá schance-aival biró kórformákat bevinni nem lehet, pedig az elmebeteg ügynek más feladata nincs, mint a menthetőnek mentése, nem pedig költséges élethossziglani ellátása. Ezen irányelvek szem előtt tartásával a részlet kérdésekben a következő további szempontok merülnek fel. Lehetőleg nagyobb intézetegységek volnának alkotandók, melyeknek részei ha területileg nem is képeznek egy com- plexumot, szükséges, hogy a legmesszebb menő differencziáló- dást megengedő egységes szervezetet alkossanak egyedül azon fontos orvoslási czélból, hogy a beteg könnyen végigvezethető legyen azon változatos milieukön melyeket a kórfolyamat egyes mozzanataiban igényel. Egységes pavillon- typus, különösen az adott terület symetrikus tagolásával nem felel meg az elmeorvosi követelményeknek. Az ez idő szerint legjobbnak tartott rendszer szerint a telep semmi eltérő jelleget nem mutat a környezettől, melybe észrevétlenül folyik át. A nagy intézetegységek alkotása alatt nem értünk oly körülkerített intézetkolosszusok létesítését, melyekbe 1500— 2000 elmebeteg válogatás nélkül behelyeztetik, hanem oly egységes szervezeteket, melyeknek keretén belül az imént említett elmeorvoslási szempontok megvalósíthatók és a mely szervezetek — a midőn a betegeknek a környékbe kiadása által szállakat eresztenek a környezetbe — oktatólag felvilá- gositólag hatva, egyúttal a szoczíális óvóorvoslás orgánumaivá válnak. Az elmeorvoslástan haladásának és tökéletesedésének egyik fontos tényezője az orvosi munka specziálizálása. A
