Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)
I. Az elmeorvoslás fejlődésének története
25 hetlen kiálltásaira, melyek úgyis tulajdonai ezen bajnak, nem hallgatván, egyre eregettettem a vizet, de ime egyszerre megdermed a beteg, az élet semmi jelek által nem mutatkozik. Magam, ki csak imént telepedém meg e helyen önmagámnak ezen rettentő eset által a halálos döfést adni gondolván, a legnagyobb zavarba jöttem. Miután némely kísérletek fölélesztésére hasztalanul tétettek volna, halottomat odahagyva, búmban egy más helyre lévén éppen hivatásom, Selmeczet odahagytam s harmadnapra visszatérvén körömiül első kérdésem volt, mikép temettetett el már elutaztamkor kiterített bőszültem ? ki is egész elámulásomra őtet eltávozásom után nemsokára magához .jőni mondotta, mi nem is történt máskép, még pedig a bajnak állandó meggyógyulásával. Az ember mint mondani szokták, a maga kárán legtöbbet tanul. Nekem a vizhullatást ezen esetben nem kellet volna oly sokáig folytatnom, sem nem kellett volna annak oly magasról tétetni, más oldalról pedig a beteg véghetetlen ordításai mellett erére is figyelemmel kellet volna lennem, melyet görcsösnek és fonálvékonyságunak találván, (a milyennek a tetszhalál előtt kellet lenni) a vizhullatást azonnal abban kellet volna hagyatnom, igy én neki a tetszhalált, ő meg nekem a nag)r ijedséget mely amannak meglehetős aequivalense volt, meggazdálkodhattuk volna. A 30-as években az elmeorvoslás Magyarországon, külön intézet hiányában majdnem kizárólag a kórházakban «lhelyezett elmebetegekre szorítkozott és nem mondhatni, hogy mögötte állt volna felfogásban, szellemben a nyugoti államokban gyakorolt elmebetegápolásnak. Közbe-közbe egy a magángyakorlatból vett therapeutikus tapasztalat közlésével találkozunk. 832-ben Dr. Marikovszky Gömör vármegye főorvosa értekezik a nehéz nyavalya gyógyításáról kígyó epével. Mentegetődzik, hogy ezen nehezen gyógyítható betegség (scandalum medicorum) gyógyszereinek nagy számát szaporítja, de véletlen fölfedezés által — egy koldus elbeszélése utján — jutván a kigyóméreg specificus hatásának tudomására azzal „sikeres“ kísérleteket tett. 1839-ben a „Szellemkórok*' czim alatt az elmebajok rövid ismertetését irta meg Pólya József „orvos és szellem- tanász“, a ki az első elmeorvos-specialista volt hazánkban. A bevezető részben óvatosan és helyesen ezt mondja : „A szellemnek mint olyannak betegséget nem tulajdonítunk, csak annak műszereit valljuk betegedhetőknek“. Casuisticájában minden egyes esetnél kimerítően Írja le a követett eljárást. Egyáltalán azt meg kell adni elődeinknek, hogy minden orvosi buvárlat végczéljával, az orvoslással többet foglalkoz
