Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)
I. Az elmeorvoslás fejlődésének története
17 Valamennyi elmeorvos az intézetet magát említi első helyen az elmeorvoslás eszközei között, mely intézet varázslatos hatását az illenaui lángeszű pszikiater igy jellemzi. „A rend szelleme az mely az initiativavesztett beteget vezeti. A meghasonlott kedély elpihen az enyhe orvosi athmosphaerában mely melegen körüllengi gondosan elhárítva minden ártalmas tényezőt és dús választékban elébe tárva mindent, ami neki nyugalmat és erőt ad. Egyszóval a beteg egész egyéniségében lesz átfogva és hibás gondolatjárása tévetegéből egy orvosi tudással felépített uj valóságba észrevétlenül bevezetve.“ Felmerült a gunyoros ellenvetés, hogy ha az elmeorvosok minden gyógyító törekvése jobb intézetek követelésében hegyeződik ki, az elmekór- és gyógytan gyakorlati értéke nem állhat valami magas fokon s a pesszimisztikus Lehfeld maga keserűen mondja „pszikiatrikus orvoslásunk csak annyit haladt két ezer év óta, hogy az akkori orvosok nem tudták hogy szereik nem használnak semmit mi pedig tudjuk ezt“. Pedig a legújabb kor tapasztalatai a peripheria és centrum szuggeszcziós vonatkozásának feltárásával és tudományos alapra fektetésével arra tanitottak minket, hogy a gyógyszeres beavatkozással — a pharmakológiai hatáson túl nagy horderejű gyógyító faktorokat viszünk be a közérzetbe. A mi pedig az intézetnek gyógyfaktor gyanánt való tudományos méltatását illeti, e tekintetben az elmeorvoslástan előljárt belgyógyászat többi ágainak a mennyiben csak újabban hódit nagyobb tért a felfogás, hogy bizonyos krónikus bántalmak csak az e czélra épített és felszerelt intézetekben (tüdőbetegek szanatóriuma stb.) gyógyulhatnak legkedvezőbben. Egyébiránt nihilisztikus nézpontból hasonló kétkedéssel fogadhatnék sok belgyógyászati gyógyeljárás, klimatotherapia, balneotherapia stb. gyógyerejét, mert hiszen tudjuk, hogy mindezeknél milyen fontos szerep jut a központ áthangolásának s az öntudatba belevitt gyógyképzetnek. A múlt század közepén túli évtizedekben az elmeorvoslás az ópium és alkaloidjainak jegyében állott. Csak 70-ben kezdet a chloralhydrat mint hypnotikum szerepelni. A 80-as években Jolly az urethant, Kast a sulfonalt vezette be á 2
