Regnault Victor - Nendtvich Károly: A vegytan elemei (Pest, 1854)

Vili

nek találtam, hogy főképen azon tárgyakat dolgozzam ki részletesben, melyekről hihetém, miszerint a tanuló közönségnek érdekét inkább igénybe veszik, és az ipar- és művészetre lényegesb befolyást gyakorolnak. Azonban nem hagytam ki oly tárgyakat sem, melyek a vegytan theoriájá- nak kifejlődését előmozdították. Ellenben mind azon tárgyak, melyek alárendelt érdekkel bírnak, s az eszmék fejlődésére különös befolyással nem voltak, csak röviden érintettek, vagy hallgatással mellőztettek el.

Egy főtárgy, mely felett véleményemet nagyobb részletességgel szükséges kimondanom, azon műszavak, melyeket e munkában használtam. Többen, a kik munkáimat és értekezéseimet az előbbi évekről ismerik és tudják, mily részvéttel küzdöttem akkor az úgynevezett „nyelvpurismus“ mellett a vegytanban, azon változáson csudálkozni fognak, melyen e tekintetben keresztül mentem, és tán következetlenséggel fognak vádolni. Azonban nem az én természetem, hogy csupa következetesség tekintetéből tévedésben maradjak, melyet mint olyant elismerék. Teljesen meggyőződtem pedig a felől, miszerint az által sem a tudomány, sem a nyelv nem nyer semmit, ha rideg purismus által válunk el a többi tudós világtól, melytől meríthetjük egyedül tudományunkat. Meggyőződtem a felől is, miszerint az egész világtól, és minden nyelvben elfogadott görög műszavakat a magyarban szintoly jól használhatjuk, mint akár mi más nyelvben, s hogy a magyar nyelvre nézve sokkal nagyobb barbarismus azt mondani „halvsavas hamelég“ vagy „kön- kéneges könlegeg“ mint „chlorsavas kaliumoxyd“ vagy „hy- drothionsavas ammóniák.“ E purismus némely tudományban már oly messzire ment, hogy végképen nevetségessé vált. Mert ha a Mineralogiában a Cölestint „Ménylének“, az An- hydritot „Vizmentlének“, a serpentint „kigylának“, a mészkövet „mészlének“, az anorthitot „ferdzuglának“, az apó-