Némai József dr.: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története (Budapest, 1896)
52 mányánál; de hiába! a körnek is, mint minden szentnek, maga felé hajlott a keze, és a mi különös mentségére szolgál ezen esetben, nem is maga felé, hanem az elszegényedett kartársak és elhagyott özvegyek teritetlen asztala felé. Az eredmény pedig az volt, hogy a főváros tekintetbe véve a körnek kívánságát, tényleg úgy adományozott háztelket, hogy az az összes orvosi egyletek számára építendő háznak képezze alapját, tehát fele részben a k. orvos-egylet — és fele részben a körnek, illetve társintézményeiknek. A k. orvos-egylet azonban igen izgalmas ülésben, mert hisz a kör tagjai a saját tagjai is voltak, nem fogadta el az ajándékot először, mert a felajánlott telket nem tartotta alkalmasnak, másrészt mert nem akarta a ház, illetve telekközösséget a körrel. Csekély szótöbbséggel döntött ez ügyben. A kör azonban köszönettel vette tudomásul a felajánlott telket, a fővároshoz intézett átiratában felemlítvén, hogy épp úgy a szóban levő Bezerédy-utczai, valamint bármely más ajándékozandó háztelket hálás köszönettel fog fogadni. A tanács azonban látván, hogy az ajándékozandó telekkel nem bírja mindkét fél igényeit kielégíteni, mivel az egyik azt el nem fogadja; egészen napirendre tért az ügy fölött. Sajnálattal kell feljegyeznünk, hogy a segély-egylet ekképpen jelentékeny gazdagodástól esett el. Későbben pedig helyre állott a béke a két testvér között a ház dolgában. Valamint a háztelek ügye, úgy a kamarák érdekében kifejtett mozgalom áthúzódik az 1890. évbe. 1890. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének választmánya az emlékiratot felterjesztvén a belügyminiszterhez: az orvosi kör is, mely nagyon természetesen csatlakozott az actióhoz — hiszen megalakulása óta vette fel programmjába — szintén magáévá tette csekély módosításokkal a tervezetet. A kamara-intézmény czélját és üdvös voltát e helyütt fejtegetni és bírálni nem lehet e sorok Írójának hivatása; a tervezetet pedig ismertnek kell felvennem. Csak annyit kívánnék feljegyezni, hogy az emlékirat a kötelező orvosi kamara-rendszert kívánja, mely az összes orvosokat egy testületbe olvasztandja. Ezen testület azután mint egész működnék,
