Némai József dr.: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története (Budapest, 1896)
37 olvastatván fel; ez általános tetszés közt a belügyminiszternek való felterjesztésre ajánlva elhatároztatott, hogy a 286 orvos aláírásával ellátott körözvény is, mint melléklet a miniszternek megküldetik. A nagy gonddal tárgyilagosan megirt emlékirat — mely mindenütt a vádakat kerülni iparkodik — kellőképpen világítja meg azon visszás helyzetet, melybe a betegsegélyző- és temetkezési egyletek a tagokat, az orvosokat, magát a közegészségügyet, az orvos tekintélyét és tudományos ambitióját hozzák. Mig a lakosságnak körülbelül 1/i része ily egyletek tagjai, addig az orvosoknak 1/8 vagy Y9 része egyleti orvos; a ki nemcsak egy, hanem több egyletnek is egyidejűleg orvosa és egyébb praxist is kénytelen űzni megélhetése végett. Lehetetlen, hogy igy a betegek kellő ellátásban részesüljenek, hogy a fertőző betegségek elég korán felismertessenek, hogy a ragadós betegség az iskolákba be ne hurczoltassék, mert az orvos nem jöhet jókor a beteghez. Feltárva még egyébb erkölcsi hátrányait, idézi egy egylet évi kimutatását, melynek számai a kellő iilusztrátiót szolgáltatják. Az egylet összes évi jövedelme 14.000 frt volt, ebből orvos és gyógyszer-számlára 4000 frtot, az ügyvezetésre pedig majdnem annyit 3400 irtot költött és 5500 frt a temetkezési alapra tariatik fenn. Az emlékirat abban kulminál, hogy kénytelenitfessenek az egyletek alapszabályaikat módosítani, úgy hogy a tagokat megbetegedés esetén bizonyos napi vagy heti pénzsegélyben részesítenék és a mi a legfontosabb — teljesen szabad akaratukra bíznák az orvos megválasztását és díjazását. Ekkor volnának az egyletek — a minőknek tévesen tartatnak, jótékony egyletek. Ezen memorandumot 3 tagú bizottság vitte át a belügyminiszternek és audientián kézbesité. Azonban a hosszú időn át előkészített actiónak nem volt meg a kívánt eredménye: a miniszter mindössze annyit határozott, hogy az egyletek küldjék fel évi kimutatásaik pontos adatait, melyből feltűnjék a betegek és orvosoknak számaránya. A lassan fejlődő -ügynek közepette az egyletek ellenactiót indítottak, az orvosaik — ámbár jó részük késznek nyilatkozott — utóbb mégis nem mertek lemondani állásaikról, mely mindennapi kenyerüknek talán legfőbb — bár keserves biztosítéka volt; és igy maradtak a visszás kényszerállapotok, a mint voltak, a mig talán egyszer kedvezőbb konjunktúrák, talán az orvosi kamarák lesznek
