Némai József dr.: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története (Budapest, 1896)

Egyenkint sárgultak és hullottak a terebélyes nagy fa levelei, mely közel egy negyed százodon nőtt nagygyá, hogy rajta évenkint mind frissebb zöldülő hajtások jelenjenek me^. Az alkotás megvan, a cselekvők változnak, de a becsületes munka cselekvése egyik kézből a másikba ment át; kevesen kezdették, számosán folytatták.

Jellegzetes korunkban, hogy egyes individumok eszméi meddők maradnak, ha nem keresik a csoportosulást. Ama természeti törvény »concordia res parvae crescunt« napjainkban legjobban látszik érvényesülni az által, hogy az eszme megteremtője azonnal barátokat iparkodik annak megnyerni. Mint egyedül álló nem számit, de mihelyt bizottság, egylet vagy testület képében működik — már a közvéleménynek egy részét képviseli és tényező.

így állanak saját maguknak erkölcsi és anyagi kárára egy- magukban Aesculap árva fiai az országban. De ez a társadalomra nézve sem haszon, mert ennek minél magasabb niveaun álló orvosi karra van szüksége. Független, magas képzettségű és magas erkölcsi fokon álló orvosi rend birja csak sikeresen megjavitani az ország közegészségi viszonyait.

Az orvosi kör megteremtői ezen gondolatból kiindulva egyesíteni kívánták a széthullott alkatrészeket, és ha ez nem sikerülhetett eddig csak igen kis részben, úgy meg van a példa, mely tovább terjed, megnyilvánult az elv, mely feltarthatlanul fog hódítani tovább.

Ha e történetben nem is található más, mint szerény működés, — az elért eredmények mégis olyanok, miket nem egyesek, nem az elszigetelten álló egyének óhajai, hanem csak a társulással képezett közvélemény képes kivívni.

Hogy mást ne mondjunk, az országos segély-egylet, mely ma tekintélyes erővel rendelkezik, és mely ma az egyedüli segélyforrás honnan a nyomorban élő özvegy és árva, vagy akár kartárs meríthet ; vájjon létrejött-e volna ?

r