Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
Sebészet 545 elések. A rák a magasabb kor betegsége, ezen praedispositiót a kötőszövetek kisebb ellentállási képességének tulajdonítják (Thiersch), a kötőszövet enged a hámsejtek befurakodásának. A metastasisok leggyakoriabbak a nyirok mirigyekben, máj, tüdő, mellhártya, peritoneum, vese, csontokban, legritkábbak a lépben. A ráksejtek, úgy mint az egész daganat elfajulásra hajlamos, mi miatt a regressiv metamorphosisok gyakoriak (zsíros, nyá- kos, colloid elfajulások, cysta képződés, elmeszesedés); felületeseknél gyakori a kifekélyesedés, mélybe ható széteséssel (kráter szerű), a fekély széle dudoros, felhányt, alapja egyenetlen, dudoros és süppedékes, evvel és szövet törmelékkel fedett. Kifekélyesedett ráknál gyakori az edények erosiója folytán a vérzés is. Ügy a szél mint az alap jól kitapintható beszúródést mutat Mirigy epitheljéből kiinduló carcinománál jellegzetes a tumor bőrrel való összekapaszkodása s mélyben székelő regressiv meta- morphosisoknál a köldökszerű behúzódás. Primaer carcinoma kivételesen több helyen is felléphet. Minden carcinoma áll egy, a véredényeket tartalmazó kötőszöveti stromából és egy össze nem tapadó sejtekből álló parenchymából. A stroma mennyisége és minőségétől függ a tumor consistentiája. Scirrhus-nak nevezzük, ha a stroma sok és kérges, rostos kötőszövetből áll; ha a stroma nem sclerotikus, de elég jól kivehető, akkor care, simplex és ha elenyésző csekély vagy lágy és sejtdús a stroma, akkor carc. medullare- ról szólunk. A carcinomákat practicus szempontból két főcsoportra osztjuk: 1. a kültakaró (bőr, nyákhártya) hámjából kiinduló hámrákokra — carc. epitheliale és 2. a mirigy epitheljeiből kiinduló mirigyrákokra — carc. glan- dulare. Tekintettel azonban, hogy ezen beosztás a két főcsoport számos válfajai miatt kissé complicált, célszerűbbnek tartjuk a hely szerinti beosztást, mely szerint 8 csoportot különböztetünk meg. I. A kültakaró és a lapos vagy sokrétű sejtekkel borított nyákhárfydk tartoznak e csoportba. Thiersch két alakját különbözteti meg u. m. 1. a lapos hámrákot (ulcus rodens) az epidermis sejtjeiből kiinduló, legfeljebb a bőr mélyebb rétegébe hatoló, néha száraz, de többnyire szétesésre hajlamos, lassú peripheriás növésű, laposan elterülő daganat, melynél egyes helyeken nem egyszer gyógyulás is észlelhető. Úgy a kiujulás, mint a metastasisok tekintetében a legjobb indulatu. Kedvenc helyei az arc, orrszárnyak, a szemhéjak, praeputium ; 2. a hámrák beszűrődött alakját. A bőrmirigyekből kiindulva, nyúlványokban mintegy gyökeret verve terjed a bőr alatti kötőszövetben. A régibb elszarúsodott ráksejtek gomolyaggá való összetömörülése által képződnek benne az u. n. rákgyöngyök. Dudoros felszíná, kifekélyesedve alapja kráter szerű, könnyen vérzik. A fellépő szúró fájdalmak nem állandóak. Metastasisok a közeli nyirokmirigyekben korán lépnek fél mint előbbieknél, kiujulás gyors. Leggyakrabban találjuk az ajkon (alsó), pofán, nyelven, portio vaginalis uterin, glans penisen, hólyagban. A bőrön nem ritkán szemölcsös, mintegy kivirágzik, a nyálkahártyákon különösen a hólyagban papillosus növedékkel borított. II. A második csoportba tartoznak a hengerhámsejtekkel fedett nyákhártyák rákjai. Ezekkel leggyakrabban az emésztő csatornákban találkozunk, szerkezetük nagyobbára adenocarcinoma Többnyire medullar carc.-ák s gazdag edényzettségüknél fogva gyors növésüek, gyorsan kifekélyesednek s gyakori vérzésük folytán keltik fel figyelmünket. Epehólyag és epeOK Magyar orvosi Vademecum. II.
