Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kenézy Gyula: Nőgyógyászat
Nőgyógyászat 783 A méhbe kutatóval vagy újjal csak abban az esetben szabad benyúlni, lia sem a méhben, sem általában a medencében gyulladás, vagy gyulladásnak a nyomai nincsenek. A kórjóslat attól függ, mi idézte elő a túlképződést. Vetélések után teljesen jó. Egyébként ha az előidéző baj meggyógyítható, akkor a li3Tper- plasia is meggyógyul. A gyógyítás a túlképződött nyálkahártya tökéletes eltávolítása. Természetes, hogy ha az előidéző ok nem magában a nyálkahártyában van: ez a kezelés csak tüneti és újra meg újra szükségessé válhat. Ilyen esetben a kór okának a megszüntetése is megelőzi, vág}7 követi a nyálkahártya kezelését. Ha a méhben p. o. polypot, vagy myomát lelünk, ezeket el kell távolítani, vagy ha a betegség oka a méh helyzetváltoztatása vagy lob: özeket reparálni. A méh nyálkahártyájának eltávolítását leghelyesebben féléles kapa- róval, curette-tel eszközöljük. Csak abban az esetben érünk el jó eredményt, ha a beteg nyálkahártyát teljesen eltávolítjuk. Ezért a curette ne legyen kicsiny, hogy a nyálkahártya egyes helyei kaparásnál el ne maradjanak. Legjobb, ha 10 —12 mm. átmérőjűt használunk. Ne legyen a kaparó nagyon éles, mert akkor vele a nyálkahártya mélyebben fekvő rétegeibe is belevághatnánk. A méhnek vagy környezetének a heveny és idült gyulladásai, valamint izzadmányok a kaparást nem engedik meg. Egyébként maga a kaparás teljesen ártalmatlan beavatkozás, ha a kellő óvatossággal végezzük. Leghelyesebb oldalfekvésben végezni. A hüvelyt előzőleg alaposan kifecskendezzük és egyidejűleg újjal kimossuk, amig csak a fecskendő viz teljesen tisztán nem folyik vissza. Azután a portiót Sims tükörbe beállítjuk és golyófogóval a mellső ajkat megragadva rögzítjük. A nyakcsatornából a nyálkát szódás vizbe (natr. bicarb. I/O, aquae ÍOO’O) mártott vattával kitöröljük. Most meghúzzuk a golyófogót, hogy a méh kiegyenesedjék és a kaparó bevezetése könnyebb legyen. Majd a curette-tel benyúlva a méh fenekéig, innen egész a belső méhszájig vezetett húzásokkal úgy kaparjuk ki a méh üregét, hogy a nyálkahártyának egy pontja se maradjon érintetlenül. Pontosan ki kell kaparni a kürtök beszájazása tájékát is. Addig kaparjunk, mig minden helyen egyenletesen recsegő hangot nem ad a végig húzott kaparó. Ez a hang már az izom érintésétől származik. Ezután kitörölve a hüvelyből a vért és a kikapart cafatokat, a vasoldattal (01. Martis), vagy tiszta jódfestvénnyel előre megtöltött Braun fecskendő csövét a méh fenekéig felvezetjük. Majd levéve a golyófogót a portióról, egy vatta tampont teszünk a méhszáj elé, hogy a visszafolyó szer a hüvelyt fel ne marja, azután a fecskendőt óvatosan a méhbe ürítjük. Ha közben akadály mutatkoznék, nem erőszakoljuk a folyadék egész mennyiségének a befecskendezését. Szükebb méhszáj mellett célszerű a folyadékot a fecskendőbe visszaszivni. Eltávolitva a fecskendőt, a tampont is kivesszük a hüvelyből, amelyet tökéletesen szárazra kitörülünk, azután 30% jodoformos gaze-zal kitömünk. Kaparás után 14 napi teljesen nyugodt fekvést rendelünk. Közben, míg a méhszájon a 6 mm. kutató könnyen befér, a befecskendést jód. tincturával 4—5 naponkint ismételjük. A tampon minden fecskendés után 3 napig marad benn. Ha újabb befecskendést nem végzünk, nem szükséges a hüvelyt kitömni. Ehelyett rendesen hüvelyfecskendéseket végeztetünk,
