Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kenézy Gyula: Nőgyógyászat
Nőgyógyászat 779 betegség lesz a vérzés is. Kóros hyperplasiát és vérzést okozhatnak magában a nyálkahártyában, a méhben, a kóros petefészekben, sőt a test távolabbi szerveiben székelő ingerek is. Havi tisztulásnál az ok is, meg az okozat is periodikus, míg betegségeknél a legtöbbször mind a kettő állandó. B) A havi tisztulás zavarai. 1. Dysmenorrhoea. Ha a tisztulást kisérő fájdalmak a szokottnál nagyobbak; hószám- görcs — dysmenorrhoea — névvel illetjük. Oka sokféle, főként ivarszervi megbetegedés lehet. Minden, ami a vér szabad lefolyását gátolja, erős méhösszehúzódásokat és e réven hószámgörcsöt. okozhat. A méhszáj szűkülete, (szűk a méhszáj, ha rajta a 4 mm. átmérőjű kutató nem, vagy csak nagyobb erővel tolható keresztül) akár veleszületett, akár szerzett, vagy csak időleges (a méh beteg nyálkahártyájának a tisztulással járó vérbőség okozta megduzzadása stb.); a méh helyzetváltoztatásai folytán fellépett relativ szűkület (retroflexió, para- vagy perimetricus hegek által okozott elfer- dülések, polyp, stb.); a petefészkek, kürtök, vagy a méh gyulladása lehetnek a dysmenorrhoea okai. A leggyakrabban lobos betegségek okozzák a hószámgörcsöt és az ilyent dysmenorrhoea inflammatoria néven ismerjük. Külön kell ezek közül felemlíteni a d. membranaceat, a melyet a tisztuláskor heves fájdalmak kíséretében kiürülő kisebb-nagyobb hártyák jellemeznek. Néha objectiv elváltozásokban nem találjuk és a méh nyálkahártyájának túlérzékenysége által okozott reflexekben véljük a fájdalmak eredetét és e miatt ez alakot d. nervosá-nak mondjuk. Ha a hószámgörcs oka a vérlefolyásának elhárítható akadálya (stenosis orif. ut. ext. retroflexio, hyperanteflexio; lobtermények okozta hely- zetváltoztatás stb., amennyiben e betegségek gyógyíthatók: a prognosis nem rósz. Ha ellenben az előidéző betegség nem mulasztható el, (oophoritis, pyosalpinx, vagy előrehaladt gonorrhoeás betegség) a gyógyulásra kilátás nincs. Különösen áll ez a d. membranacaeára, a melylyel szemben csaknem teljesen tehetetlenek vagyunk. A therapia az előidéző ok megszüntetése. Stenosis ellen a méhszáj tágítása. Nehány nappal a tisztulás előtt 2—3 nap egymás után megfelelő óvatossággal kutatót vezetünk a méhbe, vagy Hegár tágítót az 5—6. számig. Lehet azonban lamináriával is, vagy ha radicalis gyógyulást akarunk, véres utón tágítani (discissió). Helyzetváltoztatás ellen ennek reparati ója (1. helyzetváltoztatások). A mikor a méhet lobtermények szorítják, vagy húzzák ki a helyéből, először ezek eltüntetése (1. a gyulladásoknál), addig tüneti kezelés. Ha a méh és környezete nem lobos, curette, utána tr. jodi injectió. D. membranacea ellen első szerünk a kaparás. Szükség esetén kisebb- nagyobb időközökben ismételjük. Megkísérthetjük az atmokausist is. A rohamok alatt tüneti kezelés. A görcsös fájdalmak ellen subcutan egy kcm. a következő oldatból. Rp. Antipyrini I/O, Morphii hydrochl. 0 02, Aquae 4’0. Lassabban hatnak az opiátok per os. Adhatók bromkálival vagy phenacetinnel.
