Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kenézy Gyula: Nőgyógyászat
770 Kenézy Gyula legzetes az 1 P5 nagyságú kettős zsemlyealak, meg az, hogy a baktériumok a sejtekben vannak. A gonococcusokat nagyon idült folyamatokkor csak tenyésztés útján lehet megtalálni. Ha szükséges, a baktériumokat — miután rendesen sokféle van együtt — legjobb tenyészteni, izolálni és azután identificálni. A genyet néha célszerű operatió közben megnézni, hogy vájjon gonococcus vagy más genyesztő lelhető-e benne. A fedőlemezeket ilyen esetben ne csak egyszerűen fessük, hanem Gram szerint is. (L. I. k. 187. 1.) A szövetdarabokat vagy szétszedjük tűvel és frissen vizsgáljuk, vagy fagyasztó mikrotommal daraboljuk szét, vagy rögzítve és megkeményitve celloidinba ágyazzuk és úgy metszük fel. A tűvel szétszedett darabokon a chorionbolyhok jól felismerhetők. Tehát a szétszedés jó módszer olyan darabok vizsgálatánál, amelyekben peterészek lehetnek. A fagyasztott darabok vizsgálata sokszor nem teszi feleslegessé a rögzitett és keményített szövetrészek vizsgálását. A mikor tehát idő van rá, inkább az utóbbi módon vizsgáljunk. A szövetdarabokat, ha csak kórismézésről van szó, elég alkoholban rögziteni, melyben egyúttal meg is keményednek. Ha nem nagyok a darabok, úgy azokat néhány óra múlva absolut alkoholban víztelenítjük, majd absolut alkohol-aether keverékébe, végül celloidin-oldatba tesszük. Mikor már a darabok jól átivódtak, a fedő félrehuzásával módot adunk a celloidin oldatnak, hogy az aether elpárolgása folytán besürüsödjék. Mikor már hasonlít a celloidin a porchoz, a szövet darabot a körülötte levő celloidin réteggel együtt kivesszük, collodiummal fadarabra ragasztjuk s ferdén állított késsel metszük. Metszés közben 70°/0 alkohollal kell a kést is, meg a szövetet is megnedvesiteni. A metszeteket legjobb haematoxylinnal, vagy karminnal festeni, vízteleníteni, xylollal felvilágosítani és balzsamba zárni. Először mindig gyenge, 10 -40 nagyítással vizsgáljuk. (L. I. k. 186.1. III. A női nemi részek betegségeinek általános tünettana. A nemi részek betegségei nemcsak magokban a nemi részekben okoznak tüneteket. Egyszer távolabb eső szervekben, máskor az egész szervezetben látjuk a betegség nyomait. A helyi tünetek közül leggyakoribb a fájdalom és a folyás. 1. A fájdalmat vagy méliösszehuzódások okozzák, vagy gyulladás, vagy a lobos, vértelt helyökből kimozdult szervek, vagy daganatok nyomása. A méh rendesen azért húzódik össze, hogy az üregében meggyűlt vért. váladékot, vagy a falában levő daganatokat megszülje. A gyenge összehúzódásokat úgy érzik az asszonyok, mintha a meleg elöntené őket. Az erősebb összehúzódások hasonlítanak a szülőfájdalmakhoz. Ha a méhben vagy körülötte valahol gyulladás van, a fájdalomérzés sokkal erősebb. A heveny gyulladás leginkább akkor okoz fájdalmat, ha a hashártya is beteg. Idült loboknál a méh vérbősége folytán a medencét teltnek érzik az asszonyok. Panaszosodnak, hogy úgy érzik, mintha ki akarna valamijük esni a hüvelyből. Kemény tárgyon ülni, sokat járni, kiváltképen
