Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
Kuzmik Pál 522 Az előbbi két megbetegedés közötti határt élesen meghatároznunk nem igen lehet, s pontos definitiójuk még nem is igen adható. A mai felfogás szerint a pyaemiánál genyedéses microorganismusok jutnak a vérkeringésbe s a szervezetben elszórtan újabb gócok fejlődéséhez vezetnek, míg a septicaemiánál más microorganismusok vagy az általuk termelt toxinok (toxaemia) okozzák a súlyos elváltozásokat s a halált. A pyaemia minden esetben rázó hideggel kezdődik, melyet a hö- mérsék gyors, néha igen magasra való emelkedése követ (40 — 41° C.). A hőemelkedés órákig tarthat s bő izzadással végződik, mely roham után a beteg több óráig lázmentes maradhat. A pyaemiát előidéző microorganismusok, thrombus képződését és szétesést okoznak; ebből kisebb részletek a véráram által tovább vitetnek, embóliához vezetnek, mely egy újabb gócponttá alakul. Minden egyes góc keletkezését rázó hideg és láz jelzi. Ezek az úgynevezett metastasisok. Fellépésüket a tüdőben vérköpés, a májban icterus, a vesében genyvizelés stb. jelzik. Igen gyakoriak a metastasisok az Ízületekben különösen a térdizületben mint pyarthros. A dolog természetéből kifolyólag a láz teljesen atypicus, magassága függő az időszakonkint az áramba jutó pyrogen anyagok mennyiségétől. Az érlökés eleintén gyors de telt, később gyorsulva gyengül s végül filifor- missá válik. A beteg súlyos beteg benyomását teszi, sok esetben delirál, nyelve száraz. A prognosis nagyon kedvezőtlen, a pyaemia sokszor már az első héten halálra vezet, máskor pedig a hosszantartó sorvasztó láz meríti ki a beteget. Gyógyulás mind ennek dacára nincs kizárva. Boncolásnál jellegzetes a szervekben elszórtan található számos tályog. Th. Főképen a prophylaxisban álljon, az asepsis és antisepsis legszigorúbb keresztül vitelében. Azon esetekben azonban, midőn már a kifejlődött pyaemiával állunk szemben, a hozzáférhető gócpontok tág megnyitása, erélyes desinfectiója és antisepticus kezelése mellett minden telhető erővel oda törekedjünk, hogy a szervezetet az emésztő lázak elviselésére erősítsük. Stimulantiák mellett, antipyreticumok is adandók, sok esetben az antipyreticus hatást és a diaphoresist előnyösen fokozhatjuk általános hideg begöngyölésekkel is. A Septicaemia a szervezet súlyosabb általános megbetegedése s legtöbb esetben 4 — 5 napi tartam után halált okozó. Társulhat a legkisebb sérüléshez is. Rázó hideg, de sokszor még borzongás nélkül is felemelkedik a test hőmérséke 39—40"-ra, a beteg apathiás, soporosus lesz s az eleinte gyors, de elég erős érlökés hirtelen elgyengül s alig tapint- hatóvá válik. A beteg fájdalomról nem panaszkodik sőt bizonyos kellemes bág}radtságot jelez. Delirium a legritkább esetben fordul elő. A sérülés helyén kimutatható elváltozások igen különfélék. Számos esetben csakis lymphangoitis, lymphadenitis mutatható ki, mely a mirigyek gyors széteséséhez vezet; egyes esetekbeu a sérülés környékén a szövetek genyes i n fii trat i ój a, sőt gyors elhalása is léphet fel; a szövetek között gázok fejlődnek, a bőr hólyagokban felemelődik, tapintásnál sercegés érezhető, a sebváladék bő és rendkívül híg. Ez utóbbi esetek a legsúlyosabbak s a halált leggyorsabban idézik elő. Egyes esetekben a belső szervekben is találunk elváltozásokat, mint pl. pleuritist, endocarditist, gastroenteritist. A bőrön urticaria, morbilli, scarlatszerü kiütést, sőt haemorrhagiákat is észlelhetünk. A lép megnagyobbodott, a vizelet fehérje tartalmú.
