Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
Sebészet 513 Száraz varratot ott alkalmazunk a hol a feszülés nem nagy, a sérülés a bőr alatti kötő szöveten túl nem terjed, a test felület egyenes vagy domború s a sérült testrész kemény alappal bir (koponya, alszár mellső felszíne). Száraz varratra legalkalmasabb a dezinficiált, s a bőrt nem izgató Beiersdorff-féle cink-oxyd tapasz, melyet csíkok alakjában helyezzünk derékszögben a seb hosszára, miután a sebszéleket összeillesztettük. A tapaszcsíknak a zsírtalanított bőr legalább 2—3 harántujjnyi részletére kell terjednie. Azon esetekben midőn a sebszélek biztos érintkezése ez úton nem érhető el, a véres varratokat kell alkalmaznunk. Varró anyagunk lehet catgut, selyem, silkwormgut, ezüst sodrony stb. Sebészi tűink többnyire hajlítottak, egy kör segmentumának megfelelőek vagy szánkatalp alakúak vagy egyenesek. Rendes használatú tü két oldalával metszve halad át a szöveteken egyes esetekben azonban (hashártya, belek, köthártya stb.) hengeres tűk használata van javalva. A fonál gyors befűzése érdekében legalkalmasabbak a hasított fülü amerikai tűk. A tűt szabad kézzel vagy tűtartóval vezetjük. Tűtartók közül a legalkalmasabbak a zárral biró Coliin-féle tütartók. Varrataink alkalmazásánál ügyeljünk, hogy a fonal vastagsága arányban legyen a tü nagyságával, nehogy felesleges nagy szúrcsatornát készítsünk vagy hogy a fonállal a szöveteket tépjük. Varratunkkal egészen a seb alapjáig kell hatolnunk, holt üregnek visszamaradnia nem szabad. A fonal csomózása után a befordult sebszéleket horgas csípővel emeljük ki. A csomót oldalt kell húznunk, hogy a sebvonalban maradva ezt szét ne nyomja vagy nyomása által a szövet elhalásához ne vezessen. Leghaszuáltabb varrataink: 1. A csomós-varrat (sutura nodosa), melynél minden egyes varrathoz külön-külön fonalat használjunk. Oly esetben van ajánlva a hol vonalas heget kívánunk, vagy a mely esetekben a per primam intentionem való gyógyulás nem bizonyos s esetleg egyes varratok idő előtti eltávolítása válhatik szükségessé. 2. Szűcs-varrat (s. pellionum), ennél az egész seb egy fonállal folytatólagosan lesz egyesítve. A varrat elején a fonalat a kiszúrás oldalán csomózzuk, míg a végén a csomó a beszúrás oldalára esik. 3. Matrac-varrat, melyet nagy feszülések leküzdésére használunk, fonalunkat a seb alapján úgy vezetve, hogy az újabb beszúrást mindig a kiszúrás oldalán eszközöljük. Ezen varratnál a sebszéleket külön varrattal kell még egyesítenünk. 4. Nyolcas-varrat, ezt hasonlóan nagy feszülések leküzdésénél alkalmazzuk. A lágy képleteken hosszú rovartüket, u. n. karlsbadi tűket vezetünk át; a fonalat csak a bőr felett a kiálló tüvégek köré csavarjuk körkörös vagy nyolcas alakú menetekben. A kimaradó sebszéleket ezenfelül még egy-két csomós varrattal kell egyesítenünk. 5. Sodrony-varrat, melyet leginkább csak csontok egyesítésére használunk akként, hogy a csontban előzetesen, fúróval csatornát készítünk. A sodronyt nem csomózzuk, de egy külön e célra készült S alakú nyeles műszerrel összesodorjuk. A bőr-varratokat 5—8-ik napon távolítjuk el akként, hogy a fonalat a csipeszszel felemelt csomó alatt vágjuk el, kihúzásánál pedig ügyeljünk 33 Magyar orvosi Vademecnm. II.
