Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kopits Jenő: A csontok és izületek sérülései és betegségei
A csontok és ízületek sérülései és betegségei. 607 A fejecs lefelé és hátra fcamodása nagyon ritka, az utóbbi rendesen a vállöv csontjainak törésével van kombinálva. A beigazítás a kóros tartás fokozása mellett a kar erős meghúzásával és a fejecs direkt helyrenyomásával sikerül. A kart beigazítás után háromszögletű kendővel rögzítjük. Az alkar flcamodása, a kificamodott rész dislokaciója és a szerint, a mint mindkét vagy csak egyik alkarcsont ficamodik ki, többféle lehet. Az alkar mindkét csontja hátrafelé ficamodásának (L. antibr. posterior) tünetei könnyen felismerhetők; az alkar félig behajlított helyzetben merev, a könyökcsúcs erősen kiáll, a felkarcsont két bütykét összekötő haránt vonal (Hueter) felett, a könyökhajlásban a felkarcsont izületi vége tapintható. Th. A beigazítás úgy történik, hogy az alkart túlfeszítjük, midőn a singkampó a felkarcsonton megtámaszkodva a hollóorrnyulvány kiemelődik, e közben az alkart folytonos distractio mellett behajlítjuk. A 80°-ra behajlított Ízületet repositió után 14 napra rögzítő kötésbe tesszük. Az alkar mindkét csontjának oldalficamodása (1. antibrachii lateralis) rendesen nem teljes és legtöbbször combinálva van hátrafelé ficamodással, gyakori szövődmény a ficamodással ellentétes oldalon, a felkar bütykének törése. A ficamodás félreismerhetlen tüneteiből: az alkar tengelyének az oldaleltéréséből és az izületi felületeknek direct kitapintása által, könnyen felismerhető. A beigazítás itt is az alkar túlfeszítésével, az oldalt kificamodott csontvég direct helyrenyomásával és distractióban az alkar behají- tásával történik. Az alkar mindkét csontja előrefcamodásának (L. antebrachii anterior) gyakori szövődménye a könyök csúcs, vagy a belső bütyök törése. Ha a ficamodás teljes, az alkar hegyes szögben van behajlitva, a könyök árok kitöltött, hátul a felkar könyök izületi vége tapintható, az alkar meghosszabbodott. Részleges ficamodásnál az alkar 150°-ra behajlított és kissé abducált helyzetben van. A beigazítás az alkar kinyujtása és a kificamodott rész helyrenyomásával történik. Az alkarcsontok széttérő fcamodásánál (L. antebrachii divergens) az ízület átmérője mellűiről hátrafelé meghosszabbodott, az alkarcsontok izületi végei jól kitapinthatok, a felkar izületi vége a két csont közé beékelt. Mindkét csontot külön kell beigazítani; a singcsontot az alkar túlnyújtásával, az orsócsontot direct helyrenyomással. A singcsont fcamodása (L. ulnae) különállóan ritkán észlelhető. Tünete és beigazítása megegyezik az alkarcsontok hátraficamodásáéval, A singcsont kéztőizületi végének a flcamodása is ritkán fordul elő. A ficamodás a tenyéri vagy a kézháti oldal felé történhet. A beigazítást a kéznek az orsócsont felé húzásával és a kificamodott rész direct benyomásával végezzük. Az orsócsont fcamodása (L. radii) gyakoribb; ficamodhat kifelé, hátra és előre. A beigazítás mind a három esetben az alkar adducti ójával és supinati ójával történik, miközben a segéd a fejecset ujjaival helyrenyomja. A kéz kificamodása is a ritkaságok közé tartozik. A ficamodás történhetik a feszitő vagy a hajlító oldal felé. A kéz, a ficamodás iránya szerint, behajlított vagy túlfeszített helyzetben áll, az izületi végek jól kitapinthatok. A kezet a kóros állás fokozása közben meghúzva igazítjuk helyre, miközben másik kezünkkel a kéz izületi felszínére nyomást gyakoilunk.
