Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kopits Jenő: A csontok és izületek sérülései és betegségei
A csontok és ízületek sérülései és betegségei. 595 gyulladást okoz, az Ízületet meg kell nyitni. Az epiphysisvégben fekvő csontgyulladás néha az Ízület resecti óját teszi szükségessé, legsúlyosabb esetekben pedig, ha a beteg életét veszélyezteti a csont megbetegedése, néha csak idejében végzett exarticulatio vagy amputatio utján — a végtag eltávolításával — küszöbölhető ki a fertőzés fészke. A heveny szak lefolyása után legtöbbször a csontgyulladás következményei, az elhalt csont eltávolítása és a visszamaradt csontüreg kitöltése képezi a művi beavatkozás célját. A csontládába bezárt sequester amint levált eltávolitandó; bosszú metszést ejtve a lágyrészeken a csontláda egész hosszában, a csonthártyát a lágyrészekkel együtt leválasztjuk róla és így szabaddá téve a csontot egész kiterjedésében felvéssük, hogy a sequestert eltávolithassuk és a megmaradt csontról a sarjazásokat lekaparjuk. A csontládából annyit kell eltávolítani, bogy csontüreg lehetőleg ne maradjon vissza, hanem a megmaradt lapos, teknőszerü üregbe a lágy részek belefeküdjenek. A visszamaradt üreg részben még műtét alatt a csontládának csonthártyával összefüggésben lévő falaival töltendő ki (Bier, Lücke, of Schulten), vagj^ a körülfekvő csonthártyával összefüggésben lévő lágy részeket ültetjük rá a csontra (Neuber, Dollinger), végül az erre nem alkalmas üregek falait bőrlebenyekkel fedjük be. A végleges gyógyulás rendesen többszöri műtét után következik be. A giiniös csontgyulladás leggyakrabban a gyermek- és serdülő korban lép fel,. a bosszú csöves csontok epiphysis végében és a szivacsos állományú rövid csontokban. A bántalom kezdete legtöbbször előrement traumához csatlakozik, de nagyon sokszor önkényt jelentkezik. A gyulladás nagyon lassú, minden hevesebb tünetek nélkül kezdődik, a csont lassankint megvastagodik, nyomásra kissé fájdalmas lesz, majd a lágyrészek is duzzadni kezdenek; a csont felett képződött, tömött tapintatú duzzanat lassan megpuhul, íluctuálni kezd, a bőr megpirosodik, végre feltörik s belőle híg, nyálkás, sajtos cafatokkal kevert geny ürül ki. A duzzanat önkényt feltörése után gümős sipoly marad vissza, melynek széleit renyhe sarjak borítják s a melyen át kutatóval puha, szétmállott — cariosus — csontot tapintunk, mely nem más, mint a gümős csontfekély alapja; a csontfekély a szivacsos csont gerendái közt levő űrökben támadt gümős sarjak sajtos széteséséből és a csont állomány elpusztulásából keletkezik; a csontról terjed a gümős gyulladás a csonthártyára s innen a lágyrészekre. A bántalom kezdete, valamint lefolyása alatt, hacsak a feltörött genygóclioz más fertőzés nem járul, a beteg láztalan. A csontgyulladás természetének helyes felismerését legtöbbször megkönnyíthetik a test egyéb helyein, a bőrön, mirigyekben s tüdőkben levő gümős gócok jelenléte. A bántalom képe módosul a szerint, a mint a csontgóc a test felületéhez közel vagy mélyen fekszik. A mélyen fekvő góc fertőzve a szomszédos lágyrészeket, gümős geny képződését indítja meg, mely az izmok, inak, edények és szalagok mentén a csekélyebb ellentállású helyek felé sülyed s néha távol a csontgóctól a bőr alatt hideg tályog alakjában jelenik meg, míg a csontgóc maga rejtve marad (csigolya gyulladás). A hosszú csöves csontok izületi végében levő gümős góc szétmállva legtöbbször az ízületbe ömlik s annak gümős gyulladását okozza (1. 611. lap). A csont- velőürben támadt gümős góc a csontkéreg belső részét lassan pusztítja, míg a csontot boritó csonthártya lobos izgatottsága folytán új csontot produkál, a mi a csont orsószerü megvastagodását hozza létre (spina i entosa). 38*
