Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat
46 Kétly László Fehérvérűség. (Leukaemia.) A fehérvérűség leggyakrabban a 30—40 életévek között észlelhető; kóroktana teljesen homályos, egyáltalán kérdés, hogy elsődleges vérbetegség e, vagy pedig a vér elváltozásának nem-e a csontvelő, lép, vagy nyirk- mirigyek megbetegedése az oka. A leukaemia felosztása lienalis, lymphatica és myelogenetica alakra, a szerint a mint a lép, nyirkmirigyek vagy csontvelő elváltozása van túlsúlyban, nem eléggé megokolt, mert valószinüleg nem e részek megbetegedése az ok, hanem mind a három alak eddig ismeretlen közös kórok által jön létre és különben is legtöbbször együttesen fordulnak elő. Újabban leginkább fertőző bajnak fogják fel, de a kórokozó microba még ismeretlen. Nőknél a hószámzavarok, terhesség, továbbá testi és lelki megerőltetések, traumák, előrement bél és fertőző bajok, a betegségre való hajlamot a szervezet gyengítése utján növelhetik, de kórokként nem fogadhatók el. Tünetei gyorsan majd lassan kifejlődő nagyfokú vérfogyottsággal, a bőr és nyálka hártyák halványságával, gyakran vérzékenységgel társulva kezdődnek, nagy fokú gyengeség, bágyadtság, fejfájás, szédülés, szívdobogás, lesoványodás és emésztési zavarokkal egybekötve. Gyakran nyomás a léptájon, hasban, csont fájdalmak (főkép a sternum érzékenysége) és vizkóros duzzanatok is mutatkoznak. Neuralgiák, szemfenéki elváltozások, orr vérzés, légzési nehézségek, hőemelkedések és férfiaknál priapismus is előfordulhatnak. A máj rendesen erősen megnagyobbodik, még inkább a lép s igy a has nagyfokú kitágúlása és puffadtsága érthető. A mirigyek a legtöbb esetben erősen megnagyobbodottak, kemények, felettük a bőr könnyen mozgatható, soha el nem genyednek. A fő elváltozást a vér mutatja s csakis ez biztosítja a kórjelzést. Feltűnő halvány, nehezen alvad meg, faj- súlya, haemoglobin és vastartalma csökkent. Kórjellegző a fehér vérsejteknek óriási szaporodása és a vörös vérsejtek kevesbedése, úgy, hogy az arány 1:50 egész 1:1 lehet a rendes 1: 500 helyett. A fehér vérsejtek különböző alakjai szerint (lympho- és leukocyták, eosinophil, basophil, neutrophil szemcséjű sejtek) igyekeznek megkülönböztetni lienalis, lymphatica és myelogen fehérvérűséget, de ez a megkülönböztetés ily módon biztos alappal még nem bír. (L. I. k. 257 1.) Kórjelző értékű még a vizelet húgysavtartalmának megnagyobbodása is. A lefolyás legtöbbször chronicus, 1 - 2, majd 8—10 év alatt vezet halálhoz, legtöbbször marasmus alakjában, azonban vérzési diathesis is lehet az ok. Ritkán hevenyés lefolyású esetek is előfordulnak, midőn vagy nagy fokú vérzések, vagy gastro-intestinális zavarok a halál okai. A kórjóslat abszolút rósz, gyógyult esetek alig ismeretesek, javulás is ritka; a folyamat előhaladó jellegű. Tn. A kezelés, a kórokot nem ismervén, csakis tüneti lehet. Belsőleg főkép az arzén-t ajánlhatjuk, ennek hosszas emelkedő adagolásával javulást (egy-két esetben állítólag gyógyulást is) tapasztalhatunk, sokan az arzén-mérgezés tüneteinek beáltáig fokozzák az adagot. Legalkalmasabb a solut. arsenic. Fowleri alakjában adni, (Rp. Solut. arsenic. Fowleri g. 50'0 D. S. naponta 3X3-25 cseppet evés után. (127 /.) naponta 1 cseppet emelkedve; vagy pedig pilula alakjában rendelve; (Rp. Natrii arseni-
