Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Moravcsik Ernő Emil: Elmekórtan
sága, az egyoldalú társítási műveletek, a szűkült öntudat (a beteg mindent sötét színben lát s folyton szenvedéseivel kénytelen foglalkozni), a bekövetkező szerencsétlenség sejtelme, a vélt kellemetlenségeknek az önhibából való származtatása, a szorongó állapotok, praecordialis félelmek, időnkint az öntudat teljes megzavarásával járó erőszakos kitörésekkel (raptus melancholicus), az életuntság, öngyilkossági hajlam, fejfájás, álmatlanság, vaso- motoriás, emésztési zavarok, részben a téveszmékből, eredő étkezési ellenkezés (azt hiszik, hogy nem érdemlik meg az ételt, mindenük elpusztult, vagyonilag tönkre mentek, nem képesek az étel árát megfizetni, vagy étien és szomjan akarnak halni) s ezzel kapcsolatos vérszegénység jellemzik. A kórkép keretében ijesztő tartalmú hallucinatiók jelenhetnek meg, az állattá változás, az ördög által való megszállás, syphilissel, veszettséggel való fertőzés téveszméje. A betegek órákig elállnak vagy ülnek egy helyen szótlanul, összeráncolt homlokkal, összekulcsolt kezekkel, aggodalmas arckifejezéssel. Bocsánatot kérnek mindenkitől, oly nyomorultaknak érzik magukat, hogy a koldust is boldogabbnak tartják, azt hiszik, mindenki megveti őket, még az Isten is eltaszította magától. A paralysis progressi- vánál is előfordulhat depressio, hvpochondriás, nihilisticus téveszme, de a paralysisre jellemző elmegyengeség és hűdéses tünetek megadják a tájékoztatást. A tébolyodottságtól megkülönbözteti azon sajátság, hogy a melanchóliás minden bajt, szenvedést önhibájából származtat, míg a téboly odott külbefolyásban keresi és látja az okot. Az esetek 50 — 60°/„-rt gyógyulásba mehet át. A beteget különös figyelemmel kell gondozni, legcélszerűbb elme- gvógyító intézetbe küldeni már azon szempontból is, mert hozzátartozóik, családjuk látása újabb és újabb szenvedés forrását képezi, a vélt kellemetlenséget, szerencsétlenséget azokra is átviszik, sőt azt vélik, hogy ők döntötték azokat bajba s néha családjuk tagjait — hogy a képzelt pusztulástól, kínos haláltól megszabadítsák, megölik. Nagy lévén az öngyilkosságra való hajlam, szigorú felügyelet alatt kell őket tartani. A vigasztaló törekvés sokszor csak fokozza lelki nyugtalanságukat. A betegség első időszakában ágyba kell őket fektetni. Glondos ápolás, jó táplálás, az egyes szervek pontos ellenőrzése a fő. Ha vonakodnak étkezni, mesterségesen kell őket táplálni (1. az általános részt). Megnyugtató hatású a 29—31° C. teljes fürdő 72— 1 óráig. Leghatásosabb az ópium kúra. Az ópium adagát fokozatosan emeljük mingaddig, a mig a beteg meg nem nyugszik. Több napi nyugalom után fokozatosan szállítjuk le. Kezdhetjük por alakban 2—4 dg.-os adagokban naponta 2 — 3-szor s a szükség szerint a napi adag lehet 1*2 — 1*5 g. is. Rendelhető tinct. alakjában is s ilyenkor a tinct. opiit 12 —15 cseppel kezdhetjük naponta 2—3-szor és fokozatosan 5—10 cseppel emelkedve, 50—100 cseppet is adhatunk pro dosi. A jelentkező neuralgiáknál, fejfájásoknál a bróm készítményeket adhatjuk 1 — 2 £.-nyi adagban naponta 2-szer, továbbá a phenacetint (V2—1 9 pro dosi), anti- pyrint ('/2—1 g. pro dosi), antifebrint (0*2 - 0'5 g. pro dosi), exalgint (0‘03— 0‘25 pro dosi), migraenint (1 — 1T0 g. pro dosi). A senilis melan- choliánál jobban csillapít a morphium 1 — 2 dg.-nyi mennyiségben. Álmatlanság ellen sulfonal (1 — 2 g), triónál, tetronal (0'50 — 4'0 g. egyszeri adagban), nagyon hatásos a bromidia (este 1—2—3 kk. 1 órai időközben). Ha erélyesebb behatásra van szükség, chloral hydratot (1—3 g. pro dosi), paraldehydet (1—6 g.'), amylenhydratot (2—5 i/.), chloralamidot Eímekórtan -Rö
