Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Jurkinyi Emil: Betegsegélyző pénztárak és egyletek
ingyen gyógyszert, temetési költséget, sőt halálozási praemiumot is biztosítanak. Ezek tehát fogyasztási szövetkezeteknek tekinthetők, melyek csak azon okból nyújthatnak olcsó pénzért annyi mindenféle előnyt, mert az orvosokat rosszul fizetik. Az orvosok helyzete a legtöbb ily egyletben a lehető legvigasztalanabb. Fizetésnek nem nevezhető csekély pénzért rendkívüli igényeket támasztanak. 30 év előtt úgyszólván ismeretlen fogalom volt nálunk a betegsegétyző egylet, azóta ijesztő mértékben szaporodtak, mely szaporodás egyenes arányban látszik haladni az orvosok számának nagyobbodásával. A pénztárakról szóló törvény életbeléptetése előtt — tehát 1891 előtt — még némi létjogosultságuk lehetett az egyleteknek, de azóta az egyletek teljesen fölöslegesek és károsak. Hazánk egyes városaiban, de különösen a fővárosban a kielégítő magán praxist nélkülöző fiatal orvosok hajtatnak az egyletek rabigájába. A régibb orvosok is érzékenyen károsodnak, mert az egyletek azon vannak, hogy csalfa ígéretekkel a jómódú családokat is megnyerjék, mi által a régibb orvosok lassan egész praxisukat elvesztik. Budapesten ez idő szerint 140 egylet van, 70,000 taggal és 270 orvossal. A lakosságnak 50°/0-a pénztári tag, 10°/o-a teljesen szegény s Ínséges, 25°/o-a egyleti tag, e szerint marad csak 15°/0-a, mely a gyakorló magánorvosokat veszi igénybe. A legtöbb egyletben a tagok száma és ezek territoriális elosztása rendkívül kedvezőtlen arányban áll az alkalmazott orvosok számához. Az egyletek tagjai többnyire olyanok, kik az egyleti olcsóbb ellátásra kedvező anyagi helyzetüknél fogva nem szorultak, az egyleti orvosok fizetése pedig oly csekély, hogy 14—40 fillérnél több nem jut egy látogatásra. Az egyletek fölösleges, a betegápoláshoz nem tartozó kiadásokra fordítják pénzük java részét — hatósági ellenőrzés nélkül. Az egyleti orvosoknak semmiféle biztosítékuk nincsen, hogy állásukról rövid utón el ne mozdit- tassanak s hogy az egylet ügyeibe befolyást gyakoroljanak. Jogaik nincsenek, a vezetőség szeszélyeinek ki vannak szogáltatva, szerződés vagy szolgálati pragmatika nem létezik. Az egyleti orvosok kötelességei ugyanazok mint a pénztári orvosoké, csakhogy — még ezenkívül megkívánják az orvosoktól, hogy ők a beteg tagok jogainak megrövidítése körül lehető buzgalmat fejtsenek ki. A legtöbb egyletben a gazdálkodás oly rendetlen hogy bizonyos idő múlva okvetlenül tönkre kell mennie, a mint már megbukott számos egylet, tagjainak ezreit magával ragadva, minden kártérítés nélkül. Mindezt tekintetbe véve a legtöbb egylet valóságos rákfenéje a társadalomnak, melynek elpusztítása úgy a hatóságoknak mint az orvosoknak főtörekvése legyen. Vidéken az orvos-szövetségek már itt-ott örvendetes eredménynyel küzdöttek az egyletek ellen. Az egyletek által okozott anyagi és erkölcsi hátrányokat megszüntetni csak akkor lehetséges, ha az orvosok egyetértőleg oda fognak törekedni, hogy többé semmiféle egyletben kezelő vagy rendelő orvosi alias el ne vállaljanak. Az egyletek ne ígérjenek és ne adjanak tagjaiknak ingyen orvosi segélyt, hanem e helyett kárpótolják tagjaikat megfelelő összegekkel, melyeket a tagok a saját tetszésük szerint választott orvosoknak honorálására vagy a honorárium kiegészítésére fordítsanak. Betegségéi} ző pénztárak és egyletek 55
