Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)

ELŐSZÓ.

Egy német orvosi könyv vevő közönsége mintegy 15 20,000, egy

magyaré legföljebb 700—1000 főből áll, mely kontingens ugyanazt a könyvet több kiadásban már nem veszi meg. Minthogy pedig egy eléggé illustrált, kellően kiállított könyv még a német viszonyok között is csak a későbbi kiadásoktól kezdve fedezi a reá fordított költségeket, egészen reménytelen, lehetetlen, hogy mi, kis számú magyarok irodalmi versenyre léphessünk bármelyik világnyelvvel, vagy valaha is orvostudományunk minden ágában rendszeres és a tudomány haladásával lépést tartó irodalmunk lehessen.

Mi tehát a tankönyvek, alapvető munkák, monographiák terén mindig utalva leszünk a hatalmasabb külföldi irodalomra. Tudjuk azonban, hogy, ha a physiologia és pathologia alaptörvényei mindenütt egyformán érvényesek is, a részletekben, a betegségek előfordulásának gyakoriságában, az ethnographiás velleitásokban minden nemzetnek meg vannak a maga sajátságai, a maga gyógyintézményei, természete és még inkább localis jellegűek az orvosi tudománynak azok az ágai, melyek az emberi insti- tutiókkal függnek össze.

S igy, ha nem szűnünk meg továbbra is külföldi, pl. a német irodalomra támaszkodni, ennek kettős hátránya lesz orvos-ügyünkre: a speciális magyar sajátságoknak, törvényeknek, a hazai orvosok érdemeinek megismerése szenved másrészt háttérbe szorul a magyar gyógyhelyeknek, egészségügyi intézményeknek stb. méltatása is — hiszen kétségtelen, hogy minden irodalom a maga nemzetének szolgálatában áll, annak céljait törekszik a többi rovására előmozdítani, beojtja az olvasóba annak nézeteit — lassankint letörli a hozzája szokott idegen leikéből nemzeti különállóságának vonásait.

Minthogy pedig, mint említettük, a védekezés nagy apparátussal uem áll módunkban, szerény igényli, ephemer értékű, jutányos, összefoglaló munkákkal kell a viszonyokon segítenünk.

Nem a tankönyveket és a forrás munkákat kiszorító, s a komoly tanulást feleslegessé tenni kívánó nürnbergi tölcsért akartunk adni, hanem a jelenleg érvényes elveket és nézeteket összefoglaltatni olyanok által, kik az illető téren önálló tapasztalással bírnak és saját gyakorlatuk alapjan