Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Krompecher Ödön - Verebély Tibor: Kórbonctani repetitorium
Kórbonctani repetitorium 179 pedő. halványszürke kötöszővetes övtől környezett (cirrhosis annularis atrophica Laennec), a mikor a kiemelkedő acinusokban rákos, göbös burjánzás indulhat meg (carcinoma cum cirrhosi). Megnagyobbodott májon lehet a rajzolat teljesen elmosódott (deg. parenchymatosa) vagy megváltozott: a centrum lehet vörös besüppedő, a peripheria halványbarna (hepar moscha- tum simplex), a centrum sötétbarna, a peripheria kiemelkedő sárga (infil- tratio adiposa), a kettő combinatiója (hepar moschatum adiposum), a centrumban a barna közepén lehet egy intransparens sárga folt (degeneratio adiposa h.); az acinusokat besüppedő szürke kötöszővetes öv környezheti (cirrhosis annularis hypertrophica), végre az acinosus rajzolatba lehetnek transparens szürkés foltok elhintve, melyek Lugol-oldattal élénk barnára festődnek (deg. amyloidea hepatis), b) A metszlap circumscript elváltozásainál vagy vérzések (haemorrhagia hepatis), vagy üregek — serosus (cysta serosa) vagy genyes (abscessus hepatis) vagy epés (cholangiectasia) vagy hólyagocskás (echinococcus hepatis) bennékkel — végre göbök képződnek a májban; a göb lehet kölesnyi transparens (tuberculosis miliaris hepatis), lehet borsónyi, sárga intransparens (cholangitis caseosa), lehet egészen diónyi sajtos, széles kötöszővetes övtől környezett, főleg a lig. suspensorium mellett ülő (gumma hepatis), szivacsszerü, vörös, vérrel telt (tumor cavernosus hepatis) és szürke, többnyire köldökös (carcinoma, sarcoma). 6. A máj véredényei közül leggyakrabban a vena portae mutat elváltozást, a mennyiben laza, postmortalis alvadék helyett: szívós, száraz, falhoz tapodó thrombus (pylethrombosis) vagy piszkos, zöldes geny lehet a tartalma (pylephlebitis). 7. Az epeutak elváltozásait, főleg az epehólyagon vizsgáljuk, a melyekkel azonosak, de ritkábbak a nagy epeutak változásai. Az elváltozás vonatkozhatik a) a bennékre; lehet az savó (hydrops vesicae felleae), geny (empyema v. f.), tumor törmelék (carcinoma v. f.) vagy kő (cholelithiasis), valamennyi esetben a hólyagnak esetleges tágulásával; b) a falra, a mely rendesen bársonyos, sima. Lehet: heges gerendáktól (cholecystitis cicatricea), vagy kiemelkedő göböktől (carcinoma v. f.) egyenetlen ; mutathat sima szélű, sekély, (ulcus decubitale v. f.), mélyre terjedő esetleg átlyukasztó (perforatio v. f.), félhányt szélű, beszűrődött anyaghiányt (ulcus carcinomatosum v. f.) c) a hólyag környezetére, a mely lehet genyesen beszűrődött (pericholecystitis purulenta), vagy mutathat számtalan adhaesiót (pericholec. adhaesiva). A pancreason a nagyság és a rendesen mirigyes, egyenletes metszlap mutathat elváltozást. 1. A pancreas lehet a rendesnél kisebb, ha mirigyes elemei megfogynak (artrophia pancreatis) vagy állományát kötöszővetes hegek zsugorítják (pancreas cirrhosis); lehet a pancreas nagyobb, ha benne üregek (cysta pancreatica) vagy tömött daganatok (sarcoma, carcinoma) fejlődnek. 2. A metszlapot vagy intransparens, lágy, szürkés fehér (zsírne- crosis) vagy vörös vérzéses (haemorrhagia p.) vagy sárgás genyes gócok (pancreatitis purulenta s. pyopancreatitis) tarkíthatják. A peritoneum vizsgálatánál az üreg tartalmára (kevés tiszta savó) és a fal minőségére (sima, fénylő, halvány) vagyunk tekintettel. 1. A tartalom lehet: sok savó (hydrops ascites) ; vér (haematoma) valamely szomszéd vértartó szerv (aneurysma abd., lép, extrauterin terhesség) repedésénél; levegő (tympanites) légtartó szerv repedésénél; idegen test: bélsár (peritonitis stercoralis), kövek (epe, húgykő), magzat (uterus v. tubából), lefűzött daganat; exsudatum (peritonitis) mely lehet serosa, serofibrinosa, fib12*
