Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)

Győry Tibor: Hazai gyógyászatunk vázlatos története

10 Győry Tibor „általános szövettant“. A kutatás iránya ezzel meg volt adva. Még egy lépés hiányzik, mely a következő század dicsőségét lesz hivatva hirdetni, és Virchow még szükebbre szorítja a kört, elérkezvén a még körülirtabb, de legáltalánosabb egységhez: a sejthez. Hazánk orvosi pályára készülő ifjúsága, mely gyakran már idehaza magánúton, kiváló orvosok oldalán, előképzettséget szerzett az alapos továbbtanulásra, mind nagyobb számmal kereste fel a külföld azon egye­temeit, melyen az említett kiváló férfiak működtek. A század első felében leginkább Leydenbe igyekeztek, a hol Boerhavet hallgathatták, s Haliéba, a hol Stahl és Hoffmann működtek; a század második félében azonban a közelebb Bécsnek volt igen sok magyar hallgatója, a hová a van Swieten által szervezett s de Haen által vezetett első rendszeres klinikai oktatás vonzotta őket. Az orvosi pálya méltán csábíthatta azon időben ifjainkat. .Mert a közegészségügy iránti érzék életre kél. Egymás után lett e szazadban életbe léptetve a városi, megyei, járásorvosi, sebészi s végül a tiszti orvosi intézmény, melyeknek betöltése a hatóságok kötelességévé tétetett; azon­ban eredménytelenül, mert korántsem volt meg hazánkban a kellő számű orvos, úgy hogy külföldről képzetlen „álorvosok“ özönével jöttek országunkba s vásárról-vásárra járván, kontárkodtak az orvoslásban. Nem csoda hát, ha 1742-ben a hazafias lelkű „Neográd megyei physicus“ Perliczy Dániel János egy „orvos-sebészi collegium“ felállítását sürgette, s arra tökéletes tervet ki is dolgozott, Mária Terézia elé terjesztvén azt helybenhagyás végett. Egyelőre azonban és pedig csak 1754-ben az ille­téktelenek kiszorítására mindössze annyi történt, hogy a helytartósági tanács az összes gyakorlatra jogosított orvosokat összeiratta. Az 1769. nov. 7-ről kelt elhatározással azonban a királynő a nagyszombati egyetemnek az orvos-sebészi kart megadta, sajnos, azzal az általános lehangoltságot keltő rendelkezéssel, hogy az ezen egyetemen félavatottaknak csak az ország határain belül szabad gyakorlatot űzni. 24 év telt el addig, a míg elő­állott a paritás Magyarország és Ausztria közt. De nem tarthatjuk lehetet­lennek, hogy az említett intézkedésnek jogos háttere is volt, nevezetesen ugyanaz az intentiója, mint az 1810 márcz. 13. és szept. 21-iki királyi határozatnak, mely az orvosok immár szabaddá tett és tömeges kivándor­lását az útlevelek megtagadásával akadályozta meg. Különösen Oroszország csábítgatta ki nagyszámmal kész és az országnak oly szükséges orvosain­kat. — 1777-ben a nagyszombati orvos-sebészi facultás Budára hozatott s az uj tanévet itt ezen év november 3-ikán nyitották meg. 1784-ben pedig a facultás véglegesen Pestre helyeztetett át. Ha szemügyre vesszük e század magyar orvosainak tudományos műkö­dését, örömmel tapasztalhatjuk, hogy a magyar nyelv orvos-irodalmi haszná­lata mennyire tért hódított már. Nagyszámú magyar nyelvű értekezés és nagyobb munka került ki orvosaink tollából. De külföldön is sokan sze­reztek dicsőséget a magyarságnak. A nagyszebeni születésű Agnethler Mihály Halléban, majd Helmstädtben tanított és Linné botanikai munkáit kiadta; a pozsonyi Maternus György Keresztélyt Altonába hívták meg az orvostan és görög-római régészet tanítására s ugyanott anatómiai múzeu­mot létesített; a soproni Gensel János Adám, az Academia Naturae Curi- osorumnak másodelnöke, az erfurti híres könyvtárnak egyik legfőbb alapí­tója lett: a kassai Gyöngyösig-Petényi Pált Boerhave ajánlatára Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents