Hültl Hümér dr.: A sebgyógyitás irányelveinek fejlődéséről (Budapest, 1903)
A sebgyógyitás irányelveinek fejlődéséről. 69 olyan heves peritonitisben elpusztulni, hogy még arra sem lesz idő, hogy a kórismét fertőzésre állítsák fel. Ez éppenséggel nem lehetetlen. De ettől eltekintve 100 laparatomiat vagy 1000-et érv gyanánt valamely sebgyógyitási eljárás mellett nem fogadhatok el* mert jól tudom, mit bir el a hashártya. A bika felhasitja a pásztor hasát, a belet piszkos rongyokkal takarják és a beteg gyógyul. Más alkalommal fél liter gyomortartalom ömlik a hasüregbe, néha kanálszámra kenik szét a műtét alatt a gennyes tuba bennéket. Egy kis »toilette« és az eredmény láztalan lefolyás. Ezzel szemközt egy tüsszentés az assistens részéről (ilyen esetet közöltek) és kész a sepsis, megint máskor egy uj madame és kész a peritonitis, egy *stráfolt<i katgutfonal és itt a csonkizzad- mány. Megint máskor minden pompásan összevág a műtétnél, sehol semmi gyanú hibára, daczára annak a bonczolat a hasban sok rántottaszerü olvadékot dérit fel. Ilyen szervet, mely ily külöm- böző tolerantiát mutat, melynek bacteriumölő képessége olyan nagyon változik, az érvek felállításánál nem szabad megszólaltatni Akkor még inkább elfogadnám, ha valaki 100 p. pr. gyógyult Bassini-iéle sérvműtétet hoz fel, vagy a végtagokon végzett műtétek olyan sorozatát, mint a milyent a keztyüben, csuklyában dolgozó Vulpius tesz közzé, ki elérte, hogy 60 nagy műtétje a lábon teljesen p, p, gyógyult fonaltályog nélkül. Ez már valóban bizonyíték a helyesen keresztülvitt, czélszerü antisepsis mellett. Véleményem szerint csak a nagy anyag alapján készült, a leplezetlen valóságot feltüntető statisztika lehet mérvadó annak meg- birálásánál, hogy a modern antisepsissei mit érünk el. A veszteséget p. p. intentiora szánt műtéteknél még mindig hozzávetőleg 10—15«/o-ra kell becsülnöm, megjegyezve, hogy minden fonaltályog balsikernek számit. Már most kérdem azokat, kik sikereikkel olyan nagyon meg vannak elégedve, vájjon szavatolhatnak-e bármely legkisebb műtéti beavatkozás biztos eredményéről ? Ha járatosak az irodalomban és tudják, hogy petefészek kiirtás után 64 esetben lépett már fel tetanus, még arról sem állhatnak absolut biztosan jót, nem-e fog a beteg dermében elpusztulni. Kérdem, vájjon olyan megelégedve fognak a praeventiv antisepsisről, a kézmosásról stb. beszélni, ha szeretteiken megejtendő műtétről van szó. Vájjon akkor is olyan nyugodtan állítaná Borbély, az összes bacteriologiai controllal dolgozó sebészek ellenében, hogy a kefével, szappannal és forró- vizzel mechanikusan megtisztított kéz bizony csiramentes ?
