Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
A moeern sebkezelési elvek kifejlődése. 253 a sebészetétől teljesen különálló épületben találjon elhelyezést; ablakai a szabad tiszta levegőre nyíljanak, amelyet nem fertőz meg a közelben levő bomlásban levő szerves állati anyag kigőzölgése, vagy a sebészeti, boncztani termek kipárolgása. A szülészeti szobák ventilatiója a lehető legtökéletesebb legyen, A szülészeti intézetek ne szűkölködjenek hely hiányban; a termek túlzsúfoltságát nem azért tartja károsnak, mert a folyásból kikerülő és a termek levegőjében szállingózó miazmák a gyermekágyi láz közvetlen okozói volnának, hanem, mert ezáltal a tisztaságot, mint prophylaxisának kicsúcsosodó követelményét, akarja elérni. A nőgyógyászati eseteket teljesen különválasztandónak tartja a szülészetiektől. És nagyon erélyesen hangoztatja a már lázas szülőnő. vagy gyermekágyas szigorú elkülönítését; a lázas gyermekágyasok részére külön orvost és ápoló személyzetet követet, nehogy a fertőzést maga az orvos vagy az ápoló személyzet közvetítse. A külső fertőzés lehető eshetőségeinek ilyen szigorú körülírása és tanácsolt elkerülése után az önfertőzés (autoinfectio) eseteit akarja kizárni A kitolási időszakot éppen e végből nem szabad túlságos hosszú időre elhúzódni hagyni. Ha a szülés rövid időn belül nem fejeződik be, akkor azt műtéttel kell befejezni. Szükséges ez azért, mert a hosszú kitolási időszak alatt az elüllevő magzatrész (legtöbbnyire a kemény, csontos koponya) nyomása folytán a különben is fellazult, succulens genitaliak könyen sértetnek meg és minden seb nyitott kapuja a fertőzésnek. Magát a műtétet mindig érett megfontolás után hajtsuk végre, hogy a haszon, amit általa elérni óhajtunk, ne legyen kisebb a kárnál, amit okoztunk. így például fogó alkalmazásánál az egyszerű hosszuirányu húzás helyett ingaszerü mozgásokat javasol. Az önfertőzés leggyakoribb okai a visszamaradt lepény és .peteburokrészletek. Ezeknek a legutolsó czafatig való eltávolítását feltétlenül szükségesnek tartja, mert ezek ott benn a méhürben elbomolva, közvetlenül képezik a fertőzés kiinduló pontjait. Ezeket a czafatokat vagy kézzel huzzuk ki, miután óvatosan leválasztottuk a méh faláról, vagy irrigatióval, amely utóbbi már csak azért is czélszerübb, mert a kezekkel való fertőzést általa elkerülhetjük. Ugyanezeket a tanácsokat adja nagy méhvérzések után visszamaradó vérrögök eltávolítására. A gátrepedéseket műfogásokkal lehetőleg el kell kerülni; a nagyobb repedéseket össze kell varrni,
