Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
Z48 Dr. Müller Vilmos előttünk. Minden szavának van értéke minden mondatának tudományos alapja. A mikor Semmelweiss működése elején fellépésének energikus, ellentmondást nem tűrő voltát méltattuk, azt mondtuk, hogy a mi véleményünk szerint erre akkor szükség volt. Mennyivel inkább volt jogosult ez a hangnem most utólag, a midőn a minden oldalról mellőzött kiironizált tudós állott újból elő és akarta a közfigyelmet újból magára, illetőleg eszméire fordítani. Nem csoda tehát, ha Semmelweiss e munkájában sem tudja ingerlékeny természetét, vitatkozásra hajlamos lelkét megfékezni. Sokan életrajzírói közül »darabosának mondják e művét. Mi ebben a darabosságban erőt és önálló eg}^éniséget látunk Rapszodikusan ir, mert a gondolatok oly gyors eg\^másutánban követik nála egymást, hogy a hat ivre számított értekezésből 34 ívnyi könyv került ki Semmelweiss nem ért reá, hogy művét csiszolja. A » nonum prematur in annum« horatiusi elvet nem tarthatta meg, mert, mint műve előszavában mondja, »az a tudat él bennem, hogy 1874. óta ezer meg ezer gyermekágyas és csecsemő halt el, kik életben maradnak. ha minden téves nézetet, mit a gyermekágyi lázra vonatkozólag kimondottak, kellőleg visszautasítottam volna«. És ezért neki sietni kellett, sietni azért is, nehogy tollát megragadja a halál, a mely műve megjelenése után 4 évvel ténjdeg el is jött érte. Semmelweiss művének legnagyobb része tapasztalatok halmazából épült fel és ha életrajzát szorgalmasan végigtanulmányozzuk, mintegy ösmerősként üdvözölhetjük azt. Nem is egyéb az, mint Semmelweiss önéletrajza, mint egy nagy genie utolsó szózata. Művének első nagy fejezetében a gyermekágyi láz azelőtti kóroktanát tárgyalja és egymásután megczáfolja azok helyességét, bebizonyítja a felhozott okok tarthatatlanságát és nem egyszer nagyon is kegyetlenül belevág az élő testbe, a melynek felszissze- nését mintha (műve olvasásakor) hallanék. Egymásután kerülnek bonczkése alá Scanzoni, Seyfert. Braun, Dubois nézetei és a mikor az alól kijutnak, nem marad más belőlük, mint egy-egy szánalmas érv, a mely Semmelweiss hatalmas eszméi mellett szégyenkezve húzódozik meg. Leghatalmasabb és megdönthetien része e fejezetnek az a halomszámra menő statisztika, a mit a londoni, dublini, párisi, pesti szülőintézetekből hord össze és a melyen csak végig kell tekinteni, hog}' Semmelweiss tanainak igazságát elösmerjük. Leírja benne a bécsi szülőházban tett .észleleteit, Kolletscha tanár halálát, annak
