Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
A két szülészeti osztály közötti halálozás nagy külömbségét már most megtudta fejteni azzal, hogy a II. szülészeti osztályon csak bábák vizsgáltak, akil£ semmi más dolgot nem végeztek, mig az I. szülészeti osztályon a bonczolásokról visszatért és hullaméreggel fertőzött kezű orvosnövendékek hajtották végre a vizsgálatot. Mihelyt eme fontos felfedezésnek tudatára ébredt, azonnal hozzálátott azok érvényesítéséhez. A klinikán minden bonczolásról jövő orvosnövendéknek szigorúan meghagyja, hogy vizsgálat előtt kezeit chlormészszel mossa le. Ez az egyszerű intézkedés óriási csökkenést mutatott a halálozásban; mert mig azelőtt 12—13% között ingadozott, addig ezután hat hónap szülészeti eseteit megfigyelve, 3%-ot mutatott. Azonban még ezen intézkedésekkel sem tudta a II. osztály O'9O°/0-nyi mortalitását megközelíteni. Ennek okát abban látjuk, hogy Semmelweiss még mindig csak Kolletschka tanár esetéből indult ki és csak a hullamérget tekintette a gyermekágyi láz okozójának, Azonban nemsokára megérkezik felfedezése második nagy stácziójához: a bomló állati szerves anyagok okozta veszedelem méltatásához a gyermekágyi láz koroktanát illetőleg. Ekkor történik ugyanis, hogy a szülő szobára egy evesedő méhrákban levő szülőnő került. Ezt megvizsgálják és az utána belső vizsgálat alá vett 12 szülőnő közül 11 gyermekágyi lázban pusztult el. Ekkor Semmelweiss figyelmét a hullabonczolás után előálló gyermekágyi lázról, a megbetegedés e másik módjára terelte és csakhamar tisztában volt azzal, hogy minden bomlásnak induló szerves anyag bejutása a méhürbe: oka lehet a puerperalis láznak. Máskor meg a szülőosztályra egy cariosus térdizületi gyula- dásos szülőnő került, s a szobában levő szülőnők mind megbetegedtek. Semmelweiss ezt úgy értelmezte, hogy e nő betegsége által megfertőzte a szoba levegőjét és a levegőben levő bomló szerves anyag okozza a gyermekágyi lázat. így jutott Semmelweiss tanának három nagy alaposzlopához: a gyermekágyi láznak hullaméreggel, kívülről kézzel a nemi részekbe vitt és a levegőből oda bekerülő bomló szerves anyaggal való előidézésére. Nem elégszik meg most már a chlormészszel való kézmosásokkal és nem teszi azt egyedül azoknak kötelességévé, akik boncztani előadásokról jönnek a szülészetre, hanem minden belső vizsgálat megejtése előtt szappannal és kelével mosakszik és azután kezét chlormészszel leöblíti. Ezt követeli meg mindazoktól, akik A modern sebkezelési elvek kifejlődése. 229
