Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
1. rész
180 Dr. Miiller Vilmos letet vallotta mindaddig, amíg a hosszú ideig uralkodó phlogisticus theoria folytán le nem tűnt az orvosi gondolkozás fórumáról. A phlogisticus elméletet legelsőbben Plater hirdeti 1602-ben, aki szerint a gyermekágyi láz oka vagy metritis egyedül, vagy metritis és az adnex-szervek gyulladása együtt. Clarke Arthur (1773—1857), dublini professor, érdekes megfigyelése is beillik a phlogistikus iskola határai közé, aki puerperalis epidémiáknál az uterus vérében purulens váladékot talált. Meckel a gyermekágyi láz okát a méh nyakán lévő fekélyekben keresi, ahonnan a gyulladás a nyirokedényekre terjed át. A belek gyulladása, amit a terhes méh vált ki, is sokszor citált oka a gyermekágyi láznak, anélkül persze, hogy az igazsághoz csak egy lépéssel is közelebb vitte volna a gyermekágyi láz kóroktanát. Autenrieth physiologikus és a phlogisticus elmélet után a harmadik theoria volt az, amely a gyermekágyi láz kóroktanára nézve sokáig békóban tartotta az orvosok gondolkozását. Az ery- sipelatosus felfogás lett divatossá. Pouteau hirdeti ezt 1766 ben legelsőbben. Egymás után lépnek elő orvosok, akik a test különböző helyén fellépő erysipelasban keresik a gyermekágyi láz kóroktanát. De la Poche a belek, Gordon (1795) . a peritoneum, Ozanam az uterus egész régiójának erysipelasában látja azt. Az erysipelatosus felfogás akkoriban megdönthetleneknek látszó bizonyítékkal is szolgált s innen van az a görcsös ragaszkodás, amely annak hirdetőit és híveit jellemzi. Amidőn ugyanis puerperalis epidémiák fellépnek — mondják az erysipelatosus iskola követei — nem gyermekágya soknál is keletkezik erysipelas. Sőt tovább mennek és azt hirdetik, hogy bábák és ápolók akik ilyen epidemikus osztályon vannak kezükön és arczukon erysipelast kapnak. Mielőtt alább néhány szóval megdönteném, s kimutatnám e theoria tarthatlanságát, csak arra utalunk, hogy az angolok, akik eme elméletet kiváltképpen hirdették, erysipelas névvel sokkal tulajdonképen tágabb folyamatokat jellemeztek, mint azt mi most tesszük. Erysipelas alatt akkor a bőrnek mindennemű phlegmonosus processusát értették: gyulladást, amely az antiseptikus aera előtt bármely kicsiny sebnél jelentkezett és a sebzés körül nagy régiót vont a gyulladás körébe. Az erysipelatosus theoria, nem csoda, hogy megdőlt, hiszen az okozatot az ok helyébe tette s azt mondta: a gyermekágyi láz következménye az erysipelas, ahelyett, hogy az igazságnak legalább közvetlenebb megközelítésével az erysipelast mondta volna a gyermekágyi láz okának. Nem hiányoztak természetesen eme felfogás keretén belül
