Müller Clotár dr.: Hasonszenvi házi s család-orvos (Pest, 1863)
Első rész - 1. §. A hasonszenvi gyógyászat alapelvei és tanai
14 Első Rész. veltetik, miután többnyire mindkét gyóygszer hatásaiban megkárosit- tatik, és még ezenkivül igen gyakran a hiányos gyógyszerismeret, és meg nem felelő gyógyszer választás elpalástolására szolgál; legalább csak igen ritka, és igen bonyolódott betegségi esetekben kellene annak alkalmazást találni. Megfogható módon kivétetnek innen két vagy több egyszerű test oly vegytani összeköttetései, melyek a természet által képeztettek, és összetettségük daczára, mégis egy egyszerű vegytani testet képeznek, igy pl. minden egyszerű és kettős sók , highalvag, kénmáj sat. mert vegytani egységét mellőzve is, az ilyen anyagnak hasonszenvi értelemben egyedüli és egyszerű gyógyszernek kell lenni, miután vele egészséges emberen kisérlet tétetett, s igy sajátságos hatásai kellőleg kipuhatoltalak és ismeretesek. Épen igy megengedtethetik, és tökéletesen igazolva van, az ásványforrások ivásra és fördésrei használata, bárha a legtöbben igen sok ős anyagot vagy elemet tartalmaznak, és ezért gyógyszer vegyülé- keknek tekinthetők, feltéve nevezetesen, hogy egészséges emberen eléggé megpróbáltattak, és ezen természetes, mindég egyformán maradó gyógyszervegyüléknek hatásai, a hasonlóság törvénye szerint használtattalak. E szerint nagy elismerést érdemel, hogy ezen jótékony gyógyforrások a hasonszenvi gyógyászok által már legtöbbnyire igen gondos kisérlet alá vettettek az egészséges embereken, és most gyógyalkalmazásukra nézve, szilárd, csalhatatlan utasitások és tapasztalatok állanak, mig régebben a legbizonytalanabb és határozatlanabb ajánlatra, a legkönnyelmüebb aggszokás szerint rendeltettek. Egy második, igen fontos szabálya a hasonszenvi gyógyászatnak abban áll, hogy, minden megfelelő gyógyszer, aránylag igen kis adagokban alkalmaztatik. Épen ezen pont az, mely a hasonszenvi gyógymód minden tanai között, a legtöbb megtámadással találkozott, és annak ellenei által a legnagyobb bizalmatlanság és kétség tárgyává, és a csúfolódás és élez állandó czéltáb- lájává tétetett. És Hahnemann mégis csak tiszta kisérletek, és némiképen a szükségesség által vezettetett, a kicsiny, és a szokott fogalmak szerint kiszámithatatlan adagokra. Mert kezdetben ő meglehetős tömeges (massiv), s a rendes használatot megközelítő adagokban nyújtotta, a hasonszenvi törvények szerint választott gyógyszereit ; de miután ő ezek folytán igen viharos rögtönhatást, sőt a betegségi kórjeleknek ideiglenes roszabbulását észlelé , melynek ugyan a jobbulás és felgyógyulás bizonyos időben mégis utána következett, mindég kissebbité az adag nagyságát, mig végre azon állitásra jött, hogy a gyógyszer adag átalában alig lehet oly csekély, hogy a