Müller Clotár dr.: Hasonszenvi házi s család-orvos (Pest, 1863)
Első rész - 1. §. A hasonszenvi gyógyászat alapelvei és tanai
8 Első Rész. jelenlevő esetet megelőzték, valamint mindenekelőtt az o k i s m é n e k, azaz, a megbetegiilés okának ismerete is, mert a káros és még mindég folyvást működő behatás eltávolításának kell lenni mindenekelőtt, a liasonszenvi gyógyászatban is az első, és legfőbb feladatnak. így kell pl. természetesen mindenütt hol az csak lehetséges, a beesett forgácsot a szemből, a golyót a sebből kihúzni, s a mérget a gyomorból hányás által eltávolítani, a fojtó léget a tetszhalott szobájában egészséges által megújítani^ sat. Mindezekből világosan kitűnik, mikép a liasonszenvi gyógyásznak, arra nézve, hogy a jelenlevő betegségi esetnek minden jelenségeit pontosan kifürkéssze és helyesen felfogja, az orvosi tudomány segédtanaira épen úgy, sőt részben még nagyobb tökélyben van szüksége, mint az ellenszenvinek, csak hogy azon jelentéssel, hogy ő azokat nem úgy mint emez csak a kórisméhez, hanem a biztos gyógyításra is felhasználja. Hahnemann maga, a betegségeknek minden különös osztályozása helyett, az átalános áttekintésre vonatkozólag, a betegségeknek heveny (acutus) és idültekrei (chronicus) felosztását használta; és az első megjelelés alatt, a rendellenesen lehangolt életerőnek gyors betegségi folyamatát értette, mely lefolyásában mérsékeltebb , és több vagy kevesebb rövid idő alatti bevégződésre alkalmas, idült betegségeknek az olyanokat ne- vezé, melyek kis, gyakran észrevétlen kezdeteknél, az élő szervezetet erőszetileg (dynamisch) lehangolják, és az egészséges állapottól lassanként úgy eltávolítják, hogy az egészség fentartására rendelt életerő, csak tökéletlen, czélszerütlen és haszontalan ellenállást nyújthat nekik, de önmagát ki sem irthatja, hanem a szervezet végleges szét- rombolásáig kell tengődnie. Az idült betegségek egyetlen forrásaiul, későbben a rűht (psora—scabies), a bujakórt, és a szőrtűszeget (sykosis) fogadá el; azonban ezen utóbbi felvétel, teljes kiterjedésében, nevezetesen a gyógytanrai behatásában nem igazolta magát, s ezért a hasonszenvi gyógymód képviselői által későbben egészen mel- lőztetett. E szerint a kóreset pontos felvételére leginkább a szemlélt tüneteknek Írásbeli feljegyzése sürgetően szükséges. E czélra legelsőbben a beteggel, vagy ennek hozzátartozóival a megbetegülés történetét nyugodtan el kell beszéltetni, valamint a sérelmeket és minden a rendes állapottól eltérő jelenségeket. Erre az orvosnak kell, a beteg neme, kora, a megelőző betegségek, a származási okok és a már talán használt gyógyszerek sat. tekintetbevétele után, a testnek, és annak megváltozott működéseinek beteges alkotását, saját érzékeivel megvizsgálni, nevezetesen sok betegségeknél, a mell és has
