Müller Clotár dr.: Hasonszenvi házi s család-orvos (Pest, 1863)
Második rész. Az egyes betegségek orvoslása - 9. §. Az altest betegségei
Az altest betegségei. 91 tartó hasmenések után, testi mozgás hiányávál, erős, vérdus, jól táplált személyeknél, teherben lévőknél és csecsemőknél, ólommérgezésnél, kiszorult sérveknél. Sulphur, régi esetekben gyakran alkalmas nux vomica után, kedélykórságnál és aranyérnél, sok szorulásnál és gyakori, de sikertelen székerőltetésnél. Ezen főszereken kivül különösen a nalr. muriaticum veendő tekintetbe, makacs, hosszan tartó esetekben, hol sem késztetés, sem szükség nem mutatkozik, és plumbum makacs dugulásnál, heves bélgörcscsel, a has erős összehúzódásával, a seggnyilás összefűződésével, s kemény, golyós vagy juhbélsárszerű bélsárnak kiürülésénél. 8. Rásztkórság (kedélykórság), m é h k ó r (nőszenv) (Hypochondria et hysteria). Ezen, a kedélynek kóros lehangoltságában és ingerlésében álló állapotok, mindég csak a testi betegülésnek következményei vagy kísérői, és ugyan többnyire hosszabb és mélyebben gyökeredző, emésztési, szorulási, kemény székelési és székszorulási bántalmak tekinthetők ezeknek egyedüli okaiul; a méh-kórnak alapja, nem ritkán havitisztulási rendetlenségekben, és gerinczagy bántalmak- ban is rejlik. Ezért is az orvoslásnál erre kell főképen tekintettel lenni, s az is figyelembe veendő, a mi ezen kórállapotok helyes gyógyításáról megjegyeztetik. A két főszer ezek szerint gyakran nux vomica és sulphur, Ha, mint az nem ritkán megtörténik, a kedély- kórjelek valódi életuntságig és igazi búskomorságig nevelkednek, akkor mindenekelőtt arsen és aurum veendők tekintetbe. Ha a szere- lembeni kicsapongás, nedvveszteségek, önfertőzés (onania), okai a bajnak, akkor china, acid, phosphor., ferrum és calcar ea különösen hatékonyak. Méh-kóros szűz nőknél, gyermektelen asszonyoknál a zavart emésztésre vonatkozó gyógyszereken kivül, különösen pulsat illa, platina és sepia nagy hatásúak, és a havi vérfolyást illetőleg az veendő tekintetbe, a mi e felől az illető czikkben mondva van. 9. Székszorulási bántalmak. (Blähungsbeschwerden). A szeleknek túlságos képződése és összehalmozódása, leginkább átalános emésztési gyöngeségnek következménye, és ezért igen gyakran a rásztkórsággal, aranyérrel, kemény székeléssel, gyomor- görcscsel, és az altesti szervek más betegségeivel szokott előjönni.