Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 7. Nehézkóros elmezavar (psychosis epileptica)

73

10. Kórrajz.

L. J., 30 éves, ref., nőtlen, k—i születésű jegyző, 1884. febr. 27-én vétetett fel a Rókus-kórház megfigyelő-osztályára.

Előzmény. Szülei élnek, apja egészséges, anyja szívgörcsökben szenved, három testvére egészséges. Elmebaj nem fordult elő a családban.

4 elemi iskolát végzett, majd apja mészáros-inasnak adta, később pinczér lett s végre jegyzősegéd.

Régebben szenved főfájásokban s szédülésekben, éjjel gyakran felijed s olykor egész teste megmered s kitör rajta az izzadtság. A szeszes italok csekély mennyisége is megárt neki. Ezek élvezete után rendesen nyomasztó álmai vannak, ijesztő rémekről) szellemekről álmodik.

1884. febr. havában bál alkalmával kelletinél több pezsgőt ivott s nemsokára megzavarodott, azt kezdte észrevenni, hogy az emberek furcsán néznek rá, mindenféle ijedelmes látási és hallási csalódások zavarták meg öntudatát, azt tapasztalta, hogy a bíró üldözi, versenytársai ki akarják túrni állásából, az ételekben mérget érzett. Ezen kellemetlen sensatiók befolyása alatt futni kezdett s midőn elfogatván, megkötözték, kétségbeesésében teljesen elvesztette minden direc- tiváját s dühöngő állapotban vitetett az e—i kórházba, majd a bpesti Rókus-kórház megfigyelő-osztályára.

Jelenállapot. A jól fejlett és táplált 171 cm. magas férfi beteg hajzata sötét szőke. Homloka szűk, a nyakszirttáj lépcsőzetes. Koponyaméretei: hosszát- mcrő: 185, harántátmérő: 158, magasság: 100, kör-