Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 7. Nehézkóros elmezavar (psychosis epileptica)

71

nek, exaltáltan beszélnek. Sokszor elkóborolnak messzire.

Néha badar mániás izgalmak jelentkeznek nagy szellemi és mozgási nyugtalansággal. Nevetnek, dalolnak, ugrálnak, tapsolnak a betegek. Az öntudatzavar azonban itt is nagy, s az emlékezet igen hiányos vagy épen nincs megtartva s közbe nyugodtabb, sőt nyomott stádiummal kevert a kóralak, s így a közönséges mániától megkülönböztethető.

Az elnyújtott alaknál a legváltozatosabb tünetek keveréke mutatkozhat. Ijesztő hallucinatiók, vallásos irányú deliriumok, félelmek, nagyfokú izgatottság, erőszakos cselekedetek, tompaság, mániás izgatottság, melancholiás depressió. A deliriumok kuszáltak s bizonyos félbe- és aláhagyó jelleget mutatnak. Az öntudat zavart, az emlékezés hiányos vagy épen nincs meg a történtekre.

Az idült alakok sokszor nagyon hasonlítanak az egyéb alapon fejlődő kórformákhoz, a keletkezés, lefolyás s megszűnés mégis bizonyos ideges alapra enged következtetni. Sokszor kifejlődhet a mania, melancholia s vesania minden jellegző tünetével.

Epilepsiás alapon az ú. n. korszakos (circularis) elmezavar is keletkezhet, a midőn nyomottsági állapotok exaltáltakkal váltakozhatnak, közbeiktatott éber időszakokkal.

Végre a gyakori motoricus és szellemi epilepsiás rohamok a szellemi élet hanyatlásához, a butasághoz vezethetnek, melynek természetére a még mindig fennálló epilepsiás rohamok vethetnek világot.