Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)
I. Rész. Kórodai elmekórtan - 7. Nehézkóros elmezavar (psychosis epileptica)
69 1. A heveny nehézkóros szellemi egyenértéket (psychicus aequivalens), midőn az epilepsiás rohamot rövid ideig tartó elmezavar helyettesíti. 2. Az elnyújtott nehézkóros szellemi egyenértéket, mely az előbbinél hosszabb lefolyású. 3. A heveny postepilepticus elmezavart, midőn az epilepsiás rohamot heveny lefolyású elmezavar követi. 4. Az idült s elnyújtott postepilepticus elmezavart, idültebb lefolyással. 5. A circularis elmezavart. / F Észleltek (Mendel) az epilepsiás rohamot megelőző zavarodottságot is, bár ez ritka s inkább hystero-epilep- siásoknál főidül elő. *: ' • A nehézkóros elmezavar kórisméjére nézve mindenek előtt fontos az epilepsia (motoricus rohamok, szédülések stb.) kimutatása. Azonban már magának a betegségnek sajátságos keletkezése, lefolyása, az öntudatnak különös viselkedése, a képzelő erő alaki és tartalmi zavarai, a psychomotoricus és psycho- sensorialis rendellenességek bizonyos typicitással a nehézkóros természetre vallanak. A roham hirtelen beállta, heves lefolyása, az öntudatnak ködössége vagy épen teljes homálya, a deliriumoknak, az érzék- csalódásoknak túlnyomó ijesztő volta, majd vallásos színezete, a czéltalan, indokolatlan, ösztönszerü, sokszor zabolátlan, erőszakos cselekedetek, a világosabb pillanatoknak közbe ékelődése, a bántalomnak hirtelen megszűnése, az emlékezéshiány — az epilepsia gyanúját kelti fel. A roham alatt a láták többnyire tágultak s hiányosan reagálnak.
