Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 6. Tébolyodottság (vesania)

sokat szenvedett főfájásokban s szédülésekben, öntudatát azonban soha sem vesztette el. Utóbbi években nagyobb mennyiségben élvezte a szeszes italokat.

1877 óta azt tapasztalta, hogy valahányszor az utczán, a kávéházakban megjelent, az emberek sajátságos módon összesúgtak, majd hangos megjegyzéseket tettek rá, melyek főleg azon tárgy körül forogtak, hogy miért nem házasodik meg, holott nagyon szép kilátások várnak rá. Miután e megjegyzések szűnni nem akartak, gondolkozóba esett s kutatni kezdte az iránta tanúsított nagy érdeklődés okát. Egyszerre azon gondolat villant meg agyában, hogy hátha valami magas származású egyén. Fürkészni kezdett s anyjának egyes elejtett szavaiból azt vélte következtethetni, hogy elődei mágnások voltak Bécsben, sőt azon gyanúja is támadt, hogy talán kicserélt gyermek, azonban anyjához való nagy hasonlatossága némi kételyeket ébresztett fel benne.

Egy év előtt a........ grófok palotájába valami

asztalosmunkát vitt s itt az egyik grófkisasszony beszédbe ereszkedett vele, a melyből sajátságos érdeklődést s melegséget vélt kiolvashatni. Midőn eltávozott, folyton a találkozás foglalkoztatta, sőt később a korcsmában s egyéb nyilvános helyen az emberek a grófkisasszonynyal való viszonyára tettek czélzásokat, sőt hallotta azt is, a mint mondogatták, hogy az szerelmes belé. Bánni kezdte, miért nem nyilatkozott a kedvező alkalommal a grófkisasszonynak s végre elhatározta, hogy írásban fogja ezt tenni. A levelet el is küldte, de választ nem kapott.