Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 6. Tébolyodottság (vesania)

DO

nak előle rejteni, mivel anyjának egy házassága előtti kedvesétől származott. Ezen körülmény még inkább elhidegítette anyja iránt. Szülei minden önállóságot, minden szabad akaratot elfojtottak benne, úgy any- nyira, hogy még 17—18 éves korában sem engedték egyedül utazni. Körülbelül 14—15 éves lehetett, midőn egy alkalommal anyja bekísérvén őt Kolozsvárra, a Monostor-utczán eléjük jött az a nő, kit mostoha nővérének «mondottak» és anyjának kezet akart csókolni. Anyja azonban hidegen eltaszítá őt magától. A beteg ekkor már nem tudta magát fékezni, s kifakadt anyja ellen, keserű szemrehányást téve neki. Ezen idő óta szülei egészen elhidegültek irányában s ez neki rendkívül fájt. Egyrészt szenvedhetlen és nyomasztó családi körülményei, másrészt különböző «czél- zás» (pl. hogy közjó-ellenes eszmékkel foglalkozik) nemcsak családjától, hanem egyáltalában az egész társadalomtól elidegenítették.

Már a gymnasiumban is voltak ellenségei, egész összeesküvést szőttek ellene, éjjel tanácskoztak szobájában és elhatározták, hogy meg fogják verni. 0 ez ügyet feljelentette a collegiumban, mire ellenségei azzal fenyegették, hogy majd az egyetemen boszút fognak állni rajta. Tanárai is ellenséges állást foglaltak el vele szemben. Az egyik azt mondta: «hogyan lehet ilyen embert az érettségin átbocsátani», miből ő azt következtette, hogy talán szabadkőművesnek tartják. És valóban azt kezdte tapasztalni, hogy a szabadkőművesek mindenféleképen igyekeztek őt körükbe vonni, sőt fenyegették is, hogy ha nem lép a tagok