Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)
I. Rész. Kórodai elmekórtan - 2. Dühösség (mania)
2 6 könnyen összekap bárkivel, szokatlanul sokat nevet, káromkodik. Előszeretettel beszól kalandokról, minden tettét bizonyos mohóság jellemzi. Ezen izgalmi tünetek fokozódván, végre napok-hetek múlva kitör a dühösség. A mániás izgatottság igen gyakran csak bevezető szaka a tulajdonképeni dühösségnek. A dühösség eltart hetekig, hónapokig, sőt egy éven túl is, s lassankint megy át gyógyulásba. A mozgási és szellemi nyugtalanság csökkenni kezd, a beteg sokszor sírva fakad minden ok nélkül, magába zárkózik. Lassankint táplálkozása javulni kezd, arcza teltebb lesz, arczkifejezése tisztább. Testsúlya növekszik. Érdeklődni kezd környezete és hozzátartozói iránt. Legtöbbször kisebb-nagyobb remissiókkal megy gyógyulásba. A gyógyulás vagy psychicus depressio után, vagy bizonyos tompasági szakkal, a midőn a heveny butaság tüneteit mutatja, következik be. Ha a mania hosszú időre terjed, a kimerülés folytán az agytáplálkozási zavarok annyira állandósulnak, hogy a reparatió nem lehetséges, így másodlagos gyó- gyíthatlan butaság áll be. A dühösség súlyosabb esetei hol nagy az öntudatzavar s az étkezési ellenkezés, halállal végződhetnek. A mania prognosisa az esetek nagy számában kedvező. Gyógykezelés. A mániás beteget először is el kell különítenünk, hogy ezáltal egyrészt a mesterséges izgalmaktól (szeszes italok élvezete, kicsapongás, környezet káros behatása) megóvjuk, másrészt az általa
