Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

Bevezetés

6

jelentékeny rendellenességeket tüntethet fel. Ilyen a gyors, fecsegő, (logorrhoea, polyphrasia), a lassú, vontatott beszéd, végre a teljes szótlanság. A beszédmodor áradozó, gyermekes, csacska, olykor egyes egymáshoz hasonló hangzású, értelmetlen szavakat mond a beteg (verbigerálás). Máskor a beteg a ragokat elhagyja, avagy egészen új szókat farag (pl. a tébolyo- dott), egyes szavakat felcserélhet egymással, vagy kihagyhat vagy scandálva beszél.

f) A psychosensorialis (szellemi érzéki) zavarok, részint az érzékszervek centrális ingerületéből (s nem a külvilágból) eredő észrevevésekben, részint a hiányos érzékelésben nyilatkoznak. Ide tartoznak az érzékcsalódások (hallucinatiók) és illusiók. Az érzékcsalódásnak a külvilágban nem felel meg reális inger (tárgy), az az a beteg hall hangot, lát alakot, mely a külvilágban nem létezik. Az illusiónál meg van a reális inger, de az hiányosan lesz felfogva, pl. a beteg a fatörzset fenyegető alaknak nézi. Az érzékcsalódások minden érzékszervre kiterjeszkedhetnek. A beteg hangokat hall, alakokat lát, ízt, szagot, különféle szúrást, hideget, meleget érez.

2. Az érzés zavarai (bőr, izom és közérzet hyper- aesthesiája és amesthesiája) különféle téveszmék kút- forrásaivá válhatnak (anaesthesiák : hihetetlen köny- nyüség, a végtag rendellenes nagyságának érzete, egyes testrészek hiányának, a végtagoknak fából* üvegből létének, az agy kiszáradásának, a koponya ürességének érzete. Hyperaesthesiák : a bőrnek villa- mozása, égetés, tüszúrás érzete).