Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

Bevezetés

3

gia), midőn az öntudatot kellemetlen, nyomasztó képzetek töltik be; vagy lehet rendellenesen vidám (amenomania, hedonia), midőn a külvilág minden benyomása csak derült, kellemes képzeteket ébreszt; lehet ingerlékeny (psychicus hyperaesthesia) vagy végre eltompult (psychicus anaesthesia).

b) A képzelő erő zavarai. Alakiak: a képzetek lefolyásában mutatkozó rendellenességek, ilyen a lassú (gátolt) és gyorsított képzetlepergés, ez utóbbinál a gondolatok nagy számban s rohamosan tolakodnak az öntudatba (eszmetolongás), úgy hogy a beszéd szerve sokszor nem is képes azokat összefüggésben mind kifejezni, innen a beszéd szakadozott, a gondolatmenet csapongó lehet (gondolatszökellés). A képzetkapcsolás olyan abnormitást tüntethet fel, hogy bizonyos egyoldalú képzetek túlsúlyban nyilatkoznak s ez kifejezést nyerhet a beszéd alakjában (hason hangzású szóknak egymásba fűzése, hang- rímelés) és tartalmában (bizonyos képzeteknek és képzetcsoportoknak folyton az öntudatba való tolakodása, pl. folytonos kérdéseknek, folyton bizonyos gondolatoknak felmerülése; a beteg kénytelen bizonyos — talán őt nem is érdeklő tárgygyal foglalkozni). Az apperceptió (észrevétel) lehet csökkent, vagy fokozott. Végre ide tartozik az emlékezeti képeknek gyorsabb vagy lassúbb felelevenítése.

Tartalmi zavarokként a téveszmék jelentkeznek, melyek részint a hangulati rendellenességekből, a megváltozott öntudatból kimagyarázás útján keletkeznek, részint az érzékcsalódásokból s az álomból

1*